|
|
Tinédzser-bölcsesség Két tinédzser - kerékpáron. Fejükön védősisak. Lassan kerekeznek, beszélgetnek: "Alighanem a családi karaktert a sport jól kifejezi, például a kerékpár." "Lemérhető, ki, milyen feladatra képes." Elhaladnak, majd beletekernek. Már nem hallom őket. A két mondat azonban elég, hogy a víz partján bandukolva asszociáljak mai jelenségekre, amelyek generációs kérdéseket hordoznak. Egyik tanár kollégám a felvételi vizsgák után megjegyezte: "Nincs teherbírásuk ezeknek a srácoknak. Kikerülnek a középiskolából és - semmi vagy minimális a tudásanyaguk, a fizikai állóképességük (is). A legtöbbjük valóságos ideggóc." - Ne általánosíts - vetettem közbe, de a dolgok mélyén mégis arra gondoltam, amit Tóth Árpád írt le az egyik híres versében: "Hanyatló Napba néz hanyatló nép fia..." Nyár derekán a még öregedőt is csábító hegyi ösvények, nagy kirándulások lehetőségei mintha jelképekké merevülnének: beszélnek róla, de valójában sokaknak csak afféle gyöngéd nosztalgia, amely jobbára hallott emlékekből táplálkozik. Tavaly láttam a hegy lábánál "túrára készülődőket": az autó csillogott, mellettük kicsomagolták a rántott húst, salátát, leültek a kiterített takarókra, jóízűen ettek, ittak. Vártam, figyeltem: egy óra múlva az egyik megszólalt: "Jólesett a friss levegő, s ennyi elég. Jól sikerült a kiruccanás." Aztán gázt neki, s az erdei füvesen kicsit még forgolódva "elvágtattak". Két kisebb gyerek volt a társaságukban, még arra sem futotta, hogy kiszaladgálják magukat. Szalon-hegymászás - gondoltam, de legalább egy kis időre közel kerültek az áldott természethez, amelyből előbb-utóbb alig marad valami, a kirándulásokból pedig gépesített kifutás lesz a városból - néhány órára (az autózás idejét is beleszámítva). Persze, hogy vannak ellentett példák, s biztosan egyre többen felkapják a fejüket, iménti rossz gyakorlatokat látva. Így aztán nyugodtabban átgondolhatjuk: napjaink civilizációs rossz módijával szemben nem kellene-e kialakítani egy egészséges "anticivilizációs" vélekedést, minő a két kerékpáros tinédzser tudatába bizonyára családi példa nyomán - jól benyomódott. Igen, az egészséges életmód, szorosabb kapcsolat a "föld erejével" karaktervonásokat képez. Azt, amit Márai Sándor Füves könyve elmond séta ürügyén: a mozgás a csillagok alatt, fák kíséretében egyre gazdagabbá tesz benső életünkben. Tóth Sándor
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||