Letelepedési törvény

Anglia az európai kontinenstől egy kissé félreesve sok különös szokással rendelkezik. Az uralkodóház élete például állandóan foglalkoztatja a polgárokat. Néha megbotránkoznak a királyi család tagjainak viselkedésén, de alapjában véve mégis büszkék rájuk. Pedig eredetileg nem is angol származásúak. Csak 1701. június 12-én fogadta el a londoni parlament az úgynevezett Act of Settlementet, egy német hercegi család angliai trónörökléséről szóló törvényt.

1700 vége felé a holland származású III. Vilmos angol király már beteg volt és gyermektelen, sógornője, Anna pedig éppen elveszítette egyetlen fiát, külföldön pedig már készülődtek a hazatérésre a száműzött, katolikus vallású II. Jakab és hívei. Sürgősen szükség volt a trónöröklést pontosan szabályozó törvényre.

A XVII. században Angliában nemcsak az anglikánok, a puritánok és a katolikusok összetűzései okoztak társadalmi feszültségeket, de ez volt az a korszak, amikor a polgári forradalom hatására a parlament kiharcolta a királyi hatalom ellenőrzésének jogát is. Európában egyedülálló államforma alakult ki, a korlátozott jogú királyság, vagyis az alkotmányos monarchia. Az angol polgárság képviselői a törvényhozás, a háború és béke kérdése mellett immár a király személyéről is dönthettek.

A trónöröklési törvény úgy rendelkezett, hogy Vilmos és Anna utódainak hiányában a korona a hannoveri választófejedelem angol feleségére és annak gyermekeire szálljon. Voltak bőven más rokonok is még külföldön, de mivel ez a német hercegi család a többiekkel ellentétben protestáns volt és hűségesen támogatta Angliát a spanyol örökösödési háborúban, a parlamentet tehát vallási és külpolitikai okok késztették a formabontásra. A jogfolytonosság úgy volt biztosítva, hogy a hannoveriek is a Stuart-dinasztia rokonai voltak.

Ezenkívül a letelepedési törvény néhány nagyon fontos alkotmányos rendelkezést is tartalmazott. Először is minden uralkodónak át kellett térnie az anglikán vallásra, másodszor: külföldi tartományai védelmében Anglia nem köteles háborút indítani, harmadszor: a bírók a parlament mindkét háza által felelősségre vonhatók, mert nem a király kegyéből, hanem szaktudásuk miatt vannak hivatalukban, negyedszer: az alsóház vádemelését a királyi kegyelem nem hiúsíthatja meg. A parlament tehát ügyesen kihasználta a helyzetet, hogy ismét növelje beleszólását az államügyekbe. 1702-ben meghalt Vilmos, 1714-ben Anna, az utolsó Stuart uralkodó is, így a korona a németekre szállt, és I. György lett Nagy-Britannia királya. Ez a dinasztia Viktóriával halt ki, de egy másik német hercegi família követte őket, amelynek leszármazottja a mostani királynő is.

G. Bartók Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu