Kérjétek a Szentlelket!

Máté evangéliumában az a jelenet, amikor Jézus megtanítja tanítványait a Miatyánkra, a Hegyi beszédben a tanítványok oktatásába illeszkedik. Jézus beszél az ellenségszeretetről (Mt 5,43-48), a jótékonykodásról (6,1-4), az ima helyes módjáról (Miatyánk, 6,5-13), a böjtről (6,16-18), később az állhatatos kérő imáról (7,7-11). Ez utóbbi így fejeződik be: "Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt" (7,11).

Lukács ezzel szemben evangéliumának későbbi részében egy kis összeállítás keretében közli a Miatyánk szövegét. Ez az imáról szóló gondolatcsokor (Lk 11,1-13) tartalmazza a Miatyánkot (rövidebb szöveggel, mint Máténál), egy új példázatot a kitartóan könyörgő barátról, és Jézus szavait az állhatatos kérő imáról. A példázat a könyörgő barátról (11,5-8) csak Lukács evangéliumában olvasható. A kérő imáról szóló rész többé-kevésbé azonos, mint Máténál, de így fejeződik be: "Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket (!) mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle" (11,13).

Figyelemreméltó különbség még az is, hogy az egész összeállítás azzal kezdődik, hogy Jézus imádkozik: "Történt egyszer, hogy (Jézus) valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: ťUram: Taníts meg minket imádkozni...!Ť" (11,1).

Ezzel az imáról szóló öszszeállítással Lukács megvalósítja azt, amit Jézus mondott: "Minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő" (Mt 13,52).

Elmondja mindazt, ami régi, azaz megtalálható Máténál: Jézus megtanítja tanítványainak a Miatyánkot, bátorítja őket, hogy buzgón és kitartóan imádkozzanak. Forduljanak gyermeki bizalommal a mennyei Atyához. Mindezt Lukács kiegészíti még egy további példázattal is, amely azt mutatja, hogy még mi emberek is teljesítjük mások kérését, ha másért nem, hát azért, hogy hagyjanak már békén. Istenhez is ilyen kitartóan, állhatatosan kell kéréseinkkel fordulni.

A régi mellett azonban újat is mond Lukács. Itt is, mint evangéliumának számos más helyén, beszámol arról, hogy maga Jézus is rendszeresen és kitartóan imádkozott. Máténál is, Márknál is hiába keressük ezeket a helyeket: csak Lukács az, aki úgy mutatja meg nekünk Jézust, mint aki gyakran és hosszasan imádkozott (Lk 3,22: a keresztség előtt; 5,16: a leprás meggyógyítása után; 6,12: a Tizenkettő kiválasztása előtt egész éjjel; 9,18: Péter vallomása előtt; 9,28: a színeváltozás előtt stb.). Mindezzel nemcsak egyszerűen újabb információval szolgál az evangélista, hanem bemutatja, hogy Jézus mindazt, amit tett és tanított, az Atyával való szüntelen imádságos kapcsolat erejében tette, tanította. Jézus tanítványa és követője is az Istennel való állandó, bensőséges kapcsolat fenntartásával tudja csak Jézus művét folytatni a világban. Sok teendője volt Jézusnak, sokan várták segítségét, sokan akarták őt hallgatni, a közelében lenni, mégis mindig talált elegendő időt arra, hogy egyedül maradjon Istennel, bensőséges párbeszédben nyerjen erőt és eligazítást feladatainak végzéséhez.

A másik újdonság Lukács beszámolójában az, hogy szerinte nem "jó dolgokat" ad Isten az őt kérőknek (vö. Mt 7,11), hanem "a Szentlelket", mégpedig azoknak, akik kérik tőle (Lk 11,13). Ezzel a változással teljesen új és konkrét értelmet nyer mindaz, amiről eddig szó volt: a kitartó könyörgés, a zörgetés és kopogtatás, az állhatatos imádság. Így már nem arról van szó, hogy kérjünk Istentől bármit, ha kitartóan kérjük, megkapjuk. Nem arról, hogy zörgessünk és kopogtassunk, mert mennyei Atyánk meghallgatja és teljesíti minden kérésünket. A mennyei Atya ugyanis (Lukács szövege szerint) azok kérését teljesíti, akik a Szentlelket kérik tőle!

Váratlan fordulatnak tűnhet ez számunkra, netán csalódást is okozhat. Mennyi mindent kérünk mi Istentől, és milyen ritkán kérjük a Szentlelket - ha egyáltalán szoktuk kérni (őt, illetve az ő adományait). Isten pedig figyeli, hallgatja a mi földhözragadt kéréseinket - s valójában azt szeretné, ha a Szentlelket kérnénk tőle. Méghozzá állhatatosan és kitartóan... Milyen örömmel teljesítené kérésünket!

Hogy mire lenne ez jó? Ha kicsit utánagondolunk, talán nem is olyan nehéz rájönnünk. A Szentlélek erőt adna nekünk is mindenhez, amit el kell viselnünk vagy meg kell tennünk. Fény lenne számunkra is, hogy lássuk, mit kell tennünk, hogyan kell szólnunk, miként kell szeretnünk. Éppúgy, ahogyan Jézusnak erőt adott, és ahogyan őt segítette, amikor tanított, s amikor körüljárt jót cselekedvén. Ahogyan őt vezette mindvégig: a keresztig, és azon is túl.

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu