Csináljon valaki valamit!

Nemrég interjút kért tőlem az egyik leghallgatottabb rádiónk. Nem papként kérdeztek, mégis igen hamar mint papnak szegeződött nekem a kérdés: túlzottan feltűnő az elvallástalanodás, túl sok a szekta, a reményét vesztett ember. Miért nem tesz többet az egyház, hogy ezt megfékezze, hogy visszaszerezze a híveit? Akkor sem hagytam válasz nélkül a kérdést, utóbb azonban egy példázat jutott eszembe:

Szabó úr nem bír aludni. Keserves forgolódása közben azon rágódik, hogy miért ennyire gonosz a világ, miért van ennyi tudatlanság, kapzsiság, kiszolgáltatottság, szenvedélybetegség. Hogyhogy ez senkinek nem tűnik fel? Mindezek ellen miért nem tesz már valaki valamit? A lázadás nőttön nő benne. Hajnali fél ötkor aztán erőt vesz magán, felkap egy hálóköntöst, lerohan a kisváros négy-öt emeletes házakkal körülvett főterére. A fülledt nyári éjszakára az itt lakó békés és harmonikus életű családok tárva-nyitva hagyták ablakaikat. Szabó úr erőt vesz magán, és többször is torkaszakadtából, a főtér különös akusztikája folytán felhangosodva és kellő visszhangot is előcsalva elordítja magát:

- Emberek! Csináljon már valaki valamit! A megszólítottak felriadnak. Félig még álmodó szemekkel merednek egymásra: Ki kiabál? Miért kiabál? Kinek kiabál? Ki csináljon és mit csináljon, és milyen szempontból csináljon valamit? És miért éppen hajnali fél ötkor?

Szabó elégedetten távozik a térről, csodálva önnön bátorságát: ő legalább megtette, ami rajta múlott. Ő legalább tett valamit. Valahol el kellett kezdeni.

pajor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu