Biopolitika vagy erkölcsi polgárháború?

Egyháziak az etikai tanácsadó testületekben

A biotechnológiával kapcsolatos etikai kérdések fontos részét képezik a törvényalkotási-kormányzati munkának. A klónozás, az emberi élet védelme, illetve az ezekkel kapcsolatos tudományos-kutatási irányzatok megítélése komoly belpolitikai küzdelmeket váltott ki már eddig is, és várhatóan a közélet kardinális kérdése marad a jövőben is.

Németországban egyenesen "biopolitikáról", illetve "erkölcsi polgárháborúról" beszélnek, s a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az alapvető erkölcsi kérdésekben egy-egy párton belül is eltérő vélemények fogalmazódnak meg. Például az igazságügy-miniszter, a szociáldemokrata Herta Däumler-Gemlin, az alkotmányra hivatkozva, az emberi élet méltóságát hangsúlyozva keresztény álláspontot képvisel, míg nem egy kereszténydemokrata képviselő e kérdésben meglehetősen liberális.

A politikusok láthatóan nem képesek egyedül megküzdeni e feladattal, így a tudósok, a szociológusok, a filozófusok és a teológusok segítségét kérik. A Schröder német kancellár által nemrég életre hívott Nemzeti Etikai Tanácsba eredetileg 24 kompetens személyt hívtak meg, köztük egy evangélikus és egy katolikus püspököt (Wolfgang Hubert, illetve Gebhard Fürstöt). E grémium szerepe az aktuális kérdések őszinte megvitatása és tanácsadás a kormány felé, azzal a céllal, hogy - amint a kancellár mondja - "a gyógyítás etikájának a vezérfonala a teremtés tiszteletben tartása és az emberi élet védelme legyen." Ennek ellenére a testületben nagy a liberális túlsúly. A müncheni katolikus szociáletika-professzor, Alois Baumgartner, e grémium létrehozását a társadalom komoly erkölcsi válságát "etikai fügefalevélként" eltakaró látszatintézkedésnek ítéli, ezért nézete szerint az etikai tanácsnak a létrehozása maga is etikai problémává vált. Biztató ugyanakkor, hogy Karl Lehmann bíboros, a német püspöki kar elnöke erélyes és határozott fellépésének eredményeként utólag 25. tagként kinevezést kapott a neves freiburgi morálteológus, Eberhard Schockenhoff.

Ausztriában e grémiumot Bioetikai Bizottságnak nevezik, melynek 18 tagja van, köztük az evangélikus és a katolikus egyház egy-egy képviselője (Ulrich Körtner teológiaprofesszor, illetve Günther Virt morálteológus). Az elnök, Johannes Huber orvosprofesszor, aki figyelemfelkeltő, bajt megelőző szerepet szán a bizottságnak, hozzátéve, hogy e társaságban az egyházat elsősorban a világi katolikus természettudósoknak kell képviselniük. Azon a véleményen van, hogy az orvostudomány, az etika, a filozófia és a teológia közti párbeszéd új (sokszor akár nem várt) perspektívákat fog nyitni. A svájci parlament mellé szintén nemrég rendelt, hasonló céllal életre hívott Orvosi Etikai Bizottság 21 tagból áll, köztük református és katolikus szakemberek egyaránt vannak.

Persze, az egyházak, ha szükséges, ezután is mint a politikai életbe hivatalból meg nem hívott szószólók lépnek fel a közerkölcs és a közjó védelmében, akár mint sokak számára "kellemetlen" nyilatkozattevők (legutóbb például Mixa eichstätti püspök fordult levélben a törvényhozókhoz), akár mint a hívők egyre nagyobb erkölcsi tekintélyt kivívó egyesületei (ilyen például a nálunk is közismert Alfa életvédő mozgalom). Tudjuk ugyanakkor, hogy az intézményesített egyházi szerepvállalás mellett nagy fontosságú a hívek politikát is érintő mindennapos tanúságtétele, amire a fenti vita során a hildesheimi püspök, Josef Homeyer a következőképp utalt: "A legfontosabb etikai tanács maga a civil társadalom".

A jelek szerint az államvezetés egyedül nem képes teljesíteni morális kötelességét. Szüksége van az egyházakra. Azaz nem szétválasztani kell az egyházat és az államot, hanem - amint ahogy arra a fentiek is jó példát adnak - inkább az együttműködést kell ösztönözni.

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu