Csodák holdudvarában - Miskolcon

Nemcsak gyógyítanak a kórházban...

"A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányaival törődnek" - vallotta Albert Schweitzer, aki nemcsak orvos, művész és humanista volt, hanem keresztény, a javából. Korunk embere hajlamos azt gondolni, hogy ilyen Albert Schweitzer-i emberek ebben az önző és önmegvalósító világunkban már nincsenek. Pedig vannak. A miskolci Páli Szent Vince Társaság magyarországi központja szeretetszolgálati tevékenységét látva ezt megállapíthatjuk.

Ők, a "szent vincések", mindenhol ott vannak, ahol baj van, ahol segíteni kell, ahol jót lehet és kell tenni - és mindezt a jót szinte észrevehetetlenül teszik. Mármint a "hivatalos világ", a társadalom számára észrevehetetlenül, de nem az elesettek, a bajtól, bánattól, kétségbeesésektől sújtottak számára! Igazán ők, a megnyomorítottak és megszomorodottak mindenkor érzik és érezhetik a segítő kéz, a mosolygón derűs arc, a biztatóan higgadt szó örömét és békességét. A cselekvő szeretet istenközeli békessége ez maga a mindennapi csoda, de a csodának legalábbis a környezete, mondjuk úgy: a csoda holdudvara ez.

A tavasz végén, az árvizek özönlésekor otthontalanokat vigasztaltak, és több tonna élelemmel, több ezer ruhaneművel segítettek. Május 20-án a miskolci Szent Anna-templomban ugyanígy tettek: súlyosan mozgássérült és egyéb betegségekben szenvedő gyermekek javára rendezett jótékonysági hangverseny megrendezésével.

Az alkalom látszólag egy volt a manapság szokásos sok-sok ezer közül: egy jótékonysági koncert, melyen a hallgatóság a Mozgássérültek Segítése Házi Zsoltika Emlékére Alapítványt támogathatta adományaival immár hetedik éve. Ugyanúgy ugyanott, de nem ugyanazok a hallgatók, nem ugyanazok a szereplők, és mintha egyre derűsebben és bizakodóbb hangulatban jelenlévő résztvevők: a zenei szereplésekkel is fellépő, a kórházban ápolt gyermekek. "Gyermekek a gyermekekért" - hirdette a meghívó, de ez a rendezvény valahogy más volt, mint a sok-sok többi.

A hangversenyen felléptek az Egressy Béni miskolci zeneiskola növendékei, a Szent Anna-templom ifjúsági énekkara, és maguk a gyógyuló gyerekek. Ők az utóbbiak is aktív zenéléssel, kiváló művésztanár vezetőjük, Petrány Mihály közreműködésével. Igazi zenei öröm volt az, amit a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház Gyermekrehabilitációs Intézetében élő és gyógyuló gyermekek produkáltak.

Hála érte a miskolci 10. Sz. Petőfi Sándor Általános Iskola vezetésének, személy szerint Király Kálmánné igazgatóhelyettesnek, a tanári karnak, dr. Peja Márta főorvosaszszonynak, aki igazi iskolát hozott létre a kórházban, ahol nemcsak ápolják és gyógyítják, hanem tanítják is - matematikára, magyarra, számítástechnikára, énekre, hittanra - és keresztény szellemiségben nevelik is a beteg gyerekeket. Így itt, teljesen egyenrangú gyermekek élnek és nevelkednek, megváltozott fizikai-fiziológiai körülmények mellett, de énekük, hangszeres zenéjük, imájuk pontosan ugyanúgy száll az ég felé, mint egészségesebb társaiké. És nem egyházi, hanem állami-önkormányzati intézményben. Mindazonáltal a "szent vincésekhez" illő, és rájuk jellemző szerénységhez hűen azért azt is kell mondanunk, hogy a kórházi iskolában a zeneterápiás képzés teljes költségét is (hangszerek, eszközök vásárlása, zenetanár tiszteletdíja, stb.) a Páli Szent Vince Társaság Szeretetszolgálata finanszírozza immár negyedik éve.

Azon túl, hogy az egyéb, ezzel kapcsolatos munkák oroszlánrészét, mint tíz éve mindig, most is a Páli Szent Vince Társaság Szeretetszolgálata végezte és végzi áldozatos szellemű vezetőjének, Házi Józsefnénak tisztaszívű irányításával.

Sasvári István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu