Diákutazás Mindszenty hercegprímás kezdeményezésére

Anno 1947

Ki tudja hol kezdődik el az emlék

Ki tudja hol ér véget a jelen

Hol lényegül románccá át a nemrég

S hol lesz fakó papír a gyötrelem.

(Aragon - fordította Rónay György)

A fenti idézettel kezdi Saáry Éva: Hol volt, hol nem volt... című történelmi értékű könyvét, melyről röviden így vall: "Pillanatképek magamról és a korról, melyben élnem rendeltetett." Őszinte, szép írások, melyeket, mint írja, a véletlen hozott össze: "nyugati magyar újságok és folyóiratok számára készültek, szeszélyes egymásutánban, aszerint, hogy mi jutott éppen eszembe, mihez kaptam - sokszor váratlan - külső indítékot."Könyvét a közelmúltban tett budapesti látogatásakor adta át. Írását szebben értékelni, mint müncheni kiadója (U.S.) tette, aligha lehetne:

"Meleg asszonyi szíve erejével vetíti elénk történeteit, szereplőivel együtt érzünk. Közvetlen hangja magával ragad, s noha meseszerűen peregnek előttünk az események, nem kitalált alakokkal, hanem valódi, hús-vér emberekkel találjuk magunkat szemben."

Könyvét első külföldi útjának történetével kezdi: azzal a diákok számára szervezett belgiumi úttal, mely 1947-ben Mindszenty hercegprímás elgondolása szerint az Actio Catholica világszervezet segítségével valósult meg. Idézem Saáry Éva írását:

"1947-et írtak, s nekem az a szerencse jutott osztályrészül, hogy iskolai hitoktatóm a hercegprímással bizalmas, mondhatnám baráti viszonyban volt... Ennek az ismeretségnek köszönhetem, hogy ťkapuzárás előttŤ a ťhuszonnegyedik órábanŤ sikerült egy kicsit bekukkantanom az ismeretlen világba. Mindszenty hihetetlen nagy felelősségérzettel látott neki a főpapi tisztsége gyakorlásának. Tele volt nagyszerű modern tervekkel a magyarságot, s különösen a magyar ifjúságot illetően. Mint előtte annyi nagy hazánkfia, Nyugatra tekintett, s úgy vélekedett, hogy fiatalságunknak meg kell ismerkednie az idegen országokkal, hogy aztán nyelvtudással, új tapasztalatokkal megrakodva térjen vissza a mi kis országunkba, amelynek oly nagy szüksége van látókörre, friss levegőre..."

Az első 30 főből álló csoport zöme - néhány középiskoláson kívül - agráregyetemista volt. Családokhoz mentek két hónapra, Belgiumba, szétszóródva az egész országba. Aki akarta, tanulmányait is folytathatta érettségi után egy leuveni ösztöndíjjal. A két hónapos örömteli utazás után nehéz napokra érkeztek haza. "Még két hete sem foglaltam el helyemet az iskolapadban, letartóztatták Mindszenty hercegprímást; s ez még nem is volt elég!

Íveket köröztek a gimnáziumban, amelyen nekünk (17 éves diákoknak!) aláírásunkkal kellett volna szentesíteni a hatalmi erőszakot..."

Saáry Éva geológus lett, de 1956-ban kénytelen volt Nyugatra menekülni. Francia szolgálatban - mint olajkutató geológus - Párizsban és Egyenlítői Afrikában dolgozott. Csak a család és a gyerekek kényszerítették vissza Európába, ahol azóta irodalommal, művészettel foglalkozik. A tudományos munkán kívül több verskötete, prózája jelent meg magyar nyelven Zürichben és Luganóban. A Hol volt, hol nem volt... című kötete egy sokoldalú, sokat látott, tapasztalt magyar asszony olvasmányos, történelmi értékű visszapillantása az elmúlt évtizedekre.

Schelken Pálma

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu