|
Tiszta az utolsó cseppig
A veszprémi érseki számvevőségnek három üzemága van. A Boldog Gizella nevét viselő liturgikus műhely, vagyis varroda, az ostyasütöde és a borászat. A két előbb az érseki palotában működik, s a veszprémiek fő pincészete is a palota alatt található. Szőlője pedig a közeli Felsőőrs határában és a Badacsonyhoz közeli Mindszentkállán.
1948-ban, mikor a katolikus iskolákat államosították, Kőgl Lénárd püspöki számvevő megkérte az ipariskolát vezető veszprémi irgalmas nővéreket, hogy a püspökség keretében hozzanak létre egy egyházi liturgikus varrodát, vállalják a háborúban kárt szenvedett vagy elveszett liturgikus ruhák és kellékek javítását és újakkal való pótlását. Ezzel együtt az egyházmegye ostyával való ellátása is az ő feladatuk lett. Nyolc nővérrel megindult a munka. Mikor 1950-ben bekövetkezett a rendek feloszlatása, a nővérek letéve a rendi ruhát, kolostorukat szükségszerűen elhagyva, átköltözködtek a püspökség gazdasági központjába. Korábbi munkájuk mellé vállalták a püspökség megmaradt szőlőjéből származó misebor árusítását. Nővérek, sajnos, nem dolgoznak már a "liturgikus üzemben", de rátermett civil munkatársak folytatják a munkát. Kiváló minőségű olaszrizling miseborukat három helyen árulják: Veszprémben, Budapesten, az Erzsébetvárosi plébánián és Szombathelyen, az oladi plébánián, litere 200 forint. "Ez a borfajta - mondja Varga Ferenc számvevő, aki immár negyven éve van az érsekségen - jellegéből adódóan stabil, vagyis tiszta marad az utolsó cseppig. Nagyon vigyázunk a minőségre." Mi a misebor titka? Egyszerű a válasz: a szőlő termése és az emberi munka gyümölcse. Megvalósításához rendkívül gondos munkaára van szükség. Víz például egy csepp sem lehet benne. A minőségre törekednek, nem a mennyiségre. Ezért általában igen későn szüretelnek, hogy a természetes cukortartalom minél magasabb legyen a borban.
|
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|