|
|
A mozgolódástól a mozgósításig avagy egy felülről induló kezdeményezés margójára
A rendszerváltás után tíz évvel elérkezett az idő, hogy a társadalomban valósághű egyházkép alakuljon ki - olvasom a püspöki kar titkárának nyilatkozatát. Meggyőződésem szerint az országszerte megjelenő óriásplakátok üzenetének csak az egyik része az, hogy "1000 éve velünk és értünk a Magyar Katolikus Egyház". A plakátok másik el nem hanyagolható üzenete az, hogy egyházunk kilépett a kizárólagos belső forrongás - értsd megújulás - állapotából. Megjelenésével a plakát azt is jelzi, hogy nemcsak a katolikus hívők felé van mondanivalója és üzenete, hanem a társadalom egésze számára. Ezt jelzik az olyan kezdeményezések is, mint a Sziget Misszió a PEPSI Szigeten, az ökumenikus ifjúsági nagygyűlés, és ezt jelzik - a pápa által is buzdítván - a modern kommunikáció eszközeinek evangelizációs célú felhasználásai, mint az óriásplakátok és tévéhirdetések is. Úgy látom, egyházunk vezetése (is) megtette és folyamatosan teszi meg az első lépéseket a világ felé való kinyílásra. Már nemcsak a lelkiségi mozgalmak, az egyházi iskolák vagy egyes plébániák lépnek ki nem hívő környezetük és a világ elé, hanem maga a Magyar Katolikus Egyház legfelsőbb vezetése. De a csatákat általában nem a tábornokok vívják. Püspökeink igyekezete azonban biztosan kevésnek bizonyul, ha magukra maradnak a világ felé való nyitásban és "menetelésben". Azt gondolom, rajtunk a sor, egyszerű, hétköznapi hívőkön. Vajon mi is ki merünk-e lépni a saját köreinkből, saját jól megszokott közösségünkből, és meg merünk-e szólítani másokat? Barátokat, ismerősöket, szomszédokat? Ha nem, akkor nem. Ez mindenkinek saját döntése. Ha viszont igen, akkor mivel kezdhetjük? Egy biztos: nincs recept. Mindazonáltal nem biztos, hogy érdemes egy teológiai vitával kezdeni, melyben meggyőzzük hitetlen ismerősünket Isten létéről és mindenható szeretetéről, vagy a Szentháromság egységéről. De akár meghívhattuk volna őt az egyházközségi bálba is. Kár, hogy nem tettük. Esetleg elhívhatjuk a nyári táborba? Jó ötlet, még nem késő, meg lehet tenni. Segíthetünk neki bevásárolni, vagy rányithatjuk az ajtót hetente egyszer, hogy mi van vele? De tekintettel a március 20-i határidőre, akár becsöngethetünk azzal is hogy: mondja, kedves Margitka, rendelkezett már az adója egy százalékáról? És ha nem, akkor itt van egy rendelkező nyilatkozat, tegye meg és csatolja az adóbevallásához! Nem vetném fel a dolgot, ha nem volna előttem az egyháznak a tridenti zsinat után kialakított öt parancsa, mely a vasár- és ünnepnapi szentmisével, az évi legalább egyszeri szentgyónással és szentáldozással, a böjt és bűnbánati nap megtartásával és az egyházi házassággal azonos súlyúként kezeli az egyház anyagi támogatását. Ha nem félünk - és miért is kellene félnünk - rábeszélni valakit a templomba járásra és az egyházi házasságra, akkor vajon miért félünk megkérni valakit, hogy rendelkezzék a Magyar Katolikus Egyház javára - arról, ami már úgysem az övé? Vajon mi akadályoz meg bennünket, hogy templomba rendszeresen nem járó barátunkkal, ismerősünkkel esetleg munkatársunkkal való találkozáskor odaadjuk neki a rendelkező nyilatkozatot azzal, hogy ha még nem rendelkeztél, akkor tedd meg. Ha másért nem, a kedvemért. Valami akadálya biztos van? Különben megtennénk. És mi volna, ha nem az akadályát keresnénk, hanem megtennénk? Mert ha a püspöki kar mer óriásplakáton megjelenni, és kiállni a világ elé, hogy 1000 éve velünk és értünk ..., akkor azt gondolom, nekünk sem kell félni átmenni a szomszédba. Mányoky Ildikó
|
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
