|
|
Az Olvasó írja Elment egy lelkipásztor Február 10-én virradóra életének teljében váratlanul elhunyt Márton Mihály 58 éves, esperes plébános, aki Pestújhely és Újpalota lelkipásztora volt. Egyházkerületünkben tíz éve működött, áldozatos, fáradtságot nem ismerő hivatással. Munkásságáért, őszinte kedves egyéniségéért, segítőkészségéért hálás szeretet és tisztelet övezte. Fájó lélekkel, de Isten akaratában megnyugodva búcsúztunk tőle február 23-án a pestújhelyi Keresztelő Szent János-plébániatemplomában. Hamvai akaratának megfelelően az altemplomában kerültek elhelyezésre. Elment egy lelkipásztor, de földi maradványai hívei közelében maradnak, hogy mindig a jóra intsenek, figyelmeztessenek bennünket! Nagy Sándor Budapest Február 25. és a piaristák Február 25-én emlékeztünk meg a kommunizmus áldozatairól, de kevesen tudják, hogy ennek a tragikus évfordulónak piarista vonatkozásai is vannak. 1947. február 25-én hurcolták el a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát a Kisgazdapárt nagybefolyású főtitkárát, akinek a személye jelentette a legnagyobb akadályt Rákosiék hatalmi igényeivel szemben. Kovács Béla elsősorban egy fiatal, jól képzett, ideálisan gondolkodó értelmiségi csoportra támaszkodott. Többen közülük a harmincas évek során a pesti piarista gimnáziumban érettségizett fiatalokból kerültek ki. Ide tartozott Hám Tibor, Jaczkó Pál, Saláta Kálmán és Csicsery-Rónay István. A Magyar Közösség elnevezésű koncepciós per ürügyén tartóztatták le őket, majd hetekig tartó kínzások közepette igyekeztek belőlük Kovács Bélára nézve terhelő hamis vallomást kicsikarni. Felesleges megemlítenünk, hogy az érintett titkos mozgalom tagjai sohasem gondoltak semminemű puccsra vagy hatalomátvételre. Ezen kívül többüknek, így Kovács Bélának, Hám Tibornak vagy Jaczkó Pálnak fogalma sem volt az egész mozgalom létezéséről. Ennek ellenére is a két képviselőt félholtra verték abban a reményben, hogy majd így sikerül a teljesen ártatlan főtitkár elleni hamis bizonyítékokat összehozni. Ezzel akarta az AVO a közvetlen szovjet beavatkozást igazolni. Az érintett képviselők közül egyedül Saláta Kálmánnak sikerült kijátszania az őt követő detektívek éberségét. A budapesti piarista rendházba menekült, ahol az akkori tartományfőnök, Tomek Vince látta el reverendával. Utána többek között a szervitáknál és a ferenceseknél bujkált, majd április elején sikerült Szlovákián át Bajorországba menekülnie. Ezalatt a pesti utcákon 5000,- Ft-ot ígértek a nyomravezetőnek, ami akkor több mint egy évi átlagkeresetet jelentett. Hám Tibor, Csicsery-Rónay István és Vatai László pár hónapon belül szabadlábra került, de Kiss Sándor, Horváth János, Gyulai László és Jaczkó Pál éveket töltött börtönben. Hasonlóképpen járt Mistéth Endre, a híres hídépítő is. Ugyancsak hoszszú éveket töltött börtönben Arany Bálint is, akinek a koronatanú szerepét szánták Kovács Béla kompromittálásában és hogy ellenállását megtörjék a tárgyalásról a szovjetek vitték el "kiegészítő pótnyomozásra". Mindnyájan éveket töltöttek börtönben és Gyulai László csak kevéssel élte túl a szabadulást. Hasonlóan tragikus volt a sorsa Kovács Bélának is, aki a gulagon töltött évek után végzetesen leromlott állapotban került haza. Minden évben, február 25-én emlékezünk rájuk és a sok millió, ártatlan áldozatra. A leírtakra vonatkozólag lásd bővebben: Csicsery-Rónay István-Csernyey Géza: 1947 Koncepciós per a Kisgazdapárt szétzúzására. (Bp. 1988. 1956-os intézet kiadása.) Csernyey Géza Mindenki számít Dunakeszin, ahol lakom, számláló biztosként részt vettem a háromhetes népszámlálásban. Háromszáz körül volt a személyek száma, akiket összeírtam. Talán három-négy személy volt a körzetemben, aki nem kívánt válaszolni a vallási hovatartozás kérdésére. A válaszadók többsége római katolikusnak vallja magát. De sajnos nagyon sokan hozzátették rögtön, hogy "nem gyakorolják". Mint számláló biztos nem kérdezhettem meg, hogy miért nem? Úgy gondolom, ha megtehettem volna mint gyakorló katolikus, talán egy-két bárányt visszavezethettem volna a nyájhoz. Sajnálom, hogy ezt nem tehettem meg. Tompa Tiborné Még egyszer Kodályról és a Himnuszról Az Új Ember két alkalommal is foglalkozott a címben megjelölt témával, jan. 14-én és március 4-én. Miután az említett eseményen az arról írók közül egyik sem volt jelen, de még e sorok írója sem, mégis hadd mondjam el, hogy én hogyan hallottam a történetet annakidején. Kodály Zoltán valóban megkeresték azért, hogy Erkel Himnusza helyett újat komponáljon, s ugyanakkor Illyés Gyulát is a szöveg végett. Hogy költőnk mit válaszolt, nem tudjuk, csak anynyit, hogy nem írta meg. Viszont Kodály akkor, mikor felvetették neki új himnusz írását, azt mondta volna: "Minek? Jó a régi." Aki ismerte a mestert, tudja, hogy általában kevés szóval fejezte ki magát. Si non e vero ma ben trovato - mondja az olasz. Ha nem is igaz, de találó. Kodály Zoltánról rengeteg történet forog közszájon, szinte már életében népmesébe illő lett alakja, szavait számtalan változatban őrzi az emlékezet. Ezért kívántam az olvasóval megosztani az én változatomat. Szőnyi Erzsébet ny. egyetemi tanár Budapest
|
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
