|
|
A ciszterci rendtől a romológiáig Várnagy Elemér Apáczai-díjas Apáczai Csere János-díjjal tüntették ki Várnagy Elemért, a pécsi egyetem pedagógia tanszékének nyugalmazott docensét a Magyar Kultúra Napja alkalmával, aki 1947-ben rakodómunkásként kezdte pályafutását. Ekkor még gimnazistaként tiltották el a ciszterci diákot a további tanulástól, s csak 1949-ben érettségizhetett. A cserkészetben annak állami betiltása után tovább működött, s ez nem tetszett Komlós Jánosnak, később a Mikroszkóp Színpad igazgatójának, aki ekkoriban ÁVH századosként uralkodott Pécsett. Élete további alakulásáról Várnagy Elemér így mesél: - Akkoriban Zircre készültem, egy évig novicius voltam. Amikor kiűzték a cisztercieket a kolostorból, a noviciátus egy része nyugatra készült, közülük többeket elfogtak, börtönbe kerültek, mi pedig, többiek szétszéledtünk. Egy évet töltöttem még a Központi Szemináriumban, de mint szerzetesnövendéket, állami nyomásra elbocsájtottak. Várnagy Elemért Kerpel Frónius Ödön, ismert gyermekgyógyász vette maga mellé a gyermekklinikára, s mindenáron szerette volna, hogy orvos legyen. Ehhez azonban nem volt kedve, s mivel máshová nem pályázhatott eséllyel, a pécsi pedagógiai főiskola orosz szakára jelentkezett. - Jó néhány szerzetes választotta 1950 után ezt az utat. - Kerekes Károly apát úr is orosz szakon végzett. Megszerettem a szláv nyelveket, mellette a magyar szakot is elvégezhettem. Kitüntetéses diplomája után Várnagy Elemér kikerült egy sváb, sokác és magyar közösség által lakott faluba. A cserkész módszereket úttörővezetőként kamatoztatta, s ezzel belopta magát tanítványai szívébe. A hatvanas évek elején négy esztendeig egy pécsi iskolában tanított, majd 1965-ben hívták meg az egyetem pedagógia tanszékére, ahol harminc esztendeig dolgozott. - Hogyan fordult érdeklődése a cigányok helyzete, a romológia felé? - Tanszékvezetőm, Szántó Károly indíttatására kezdtem el a hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozni. Szegeden végeztem el a pedagógia szakot, s szereztem bölcsészdoktori címet. 1995-ben ment nyugdíjba Várnagy Elemér, közben elvállalta Zsámbékon, a tanítóképző főiskolán a romológia tanszék vezetését. A tanszék azonban - pénzhiány miatt - 1999-ben megszűnt. Choli Daróczi József az irodalommal, Karsai Ervin a nyelvészettel foglalkozott, Várnagy Elemér pedig a cigányságra alkalmazható pedagógiával foglalkozott. - Mi a cigány pedagógia lényege? - A leendő pedagógusokat - óvónőket, tanítókat, hitoktatókat - meg kell ismertetni a cigány kultúrával: a tárgyiasult kultúra világával, ugyanakkor a viselkedéskultúrával is, azzal, hogy tevékenység- és normarendszerükben különböznek a többségi néptől. Ne csodálkozzunk azon, hogy a cigányok kissé mások. A másság hangoztatása azonban nem lehet elsődleges, inkább az összekötő kapcsok erősítése vezethet célra. - Ez az asszimilációhoz vezető út lehet, vagy azt segítheti elő, hogy a cigányság a maga autentikus kultúrájának megőrzésével integrálódjék a többségi társadalomba? - Az integrációt fontos hangsúlyozni, szemben az asszimilációval vagy a szegregációval, tehát az elkülönüléssel. Aki asszimilálódni vagy elkülönülni akar, annak sem szabad útjában állni. Úgy tűnik azonban, az egyház által használt fogalom - inkulturáció - ebben az esetben is eredményes. Vajon hogyan éli meg az utóbbi tíz esztendő pedagógia váltását a szakember? Hiszen nem pusztán arról van szó, hogy a kommunista diktatúra ideológiai nyomása alól szabadult fel a pedagógia, hanem évszázados iskolamodell váltása következett be. Ez az irányváltás vajon jó irányt vett-e? - Ahogyan régebben mondták, az orosz-porosz keveréket a liberális fölfogás váltotta föl. Az orosz típusú kollektivizmus mítoszát a másik véglet, az individuális szabadosság váltotta föl. Ebben az erős előbbre jut, a többiek pedig valahová a helóták világába zuhannak le. A pedagógiában is az említett irányzatokkal szemben a perszonalista, tehát a személyközpontú út látszik leginkább járhatónak. Az individualizmust nem téveszthetjük össze a perszonalizmussal, mert az előbbi a liberális fölfogásból, az utóbbi a keresztény eszmerendből következik. - Kérdés azonban, vajon a mára kialakult iskola módot ad-e az egyénnel való, annak sajátosságaihoz igazodó foglalkozásra? - Az individualista iskola erre nem ad lehetőséget. Ezért változtatni kellene a pedagógiában. Tíz év alatt - nem vitathatjuk el - végbement azért valamiféle fejlődés. A Rogers-féle személyközpontú iskolamodell sokkal régebbre nyúlik vissza. A gyökereket megtaláljuk már Szent Benedek Regulájában. Amit ő az apát jellemzéseként leír, ma nyugodtan leírhatnák egy iskolaigazgató elé állítandó követelményként. Elmer István
|
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
