|
|
Egyházi tanítás és roma kultúra
Az emberi szolidaritás és szeretet törvénye - mely nem zárja ki a személyekben, kultúrákban és népekben megnyilvánuló gazdag változatosságot - biztosít bennünket arról, hogy minden ember valóban testvér. XII. Pius pápa "Summi pontificatus" kezdetű enciklikája jelentette ki ezt. Testvéreink tehát a hazánkban élő romák, mint a magyarországi legnagyobb létszámú kisebbség, a maguk sajátos kultúrájával. Természetesen Isten népének egységében együtt vannak a népek, népcsoportok kultúráinak különbözőségei is. Egyetemes egyházunk ezt figyelembe véve ereszti gyökereit folyamatosan a különböző kultúrákba. (lásd "Evangelii nuntiandi" 62.) A "Redemptoris mater" enciklika szerint az inkulturáció fogalma "az evangélium megtestesülése a népek kultúráiban". Mindez fokozatosan történik, a szeretet türelmének lassú, de teljességre törekvő lendületével (vö. "Ad gentes" 6.) Vannak különbségek gadzsók és romák között. Az eltérések azonban bátorítanak bennünket nagylelkűségre köteleznek, jóindulatra, az osztozás örömére. Arra ösztönzik a kultúrákat - kisebbségét és többségét - hogy egyik a másikat gazdagítsa. Az egyház katolikus, azaz: egységébe képes beépíteni a kultúrák minden igazi gazdagságát. (Vö. "Lumen gentium" 23. és "Unitatis redintegratio" 4.) Persze a kultúrákhoz való alkalmazkodás megköveteli a szív megtérését és ha kell, szakítást a katolikus hittel össze nem egyeztethető ősi szokásokkal - ahogy II. János Pál írja ("Vicesimus quintus annus" kezdetű apostoli levél 16.). Ismeretes, hogy a kultúra mint értékrendszer egy-egy népcsoporton belül - így a hazai roma közösségeknél is - speciális jellege ellenére sajátos egész, amelyben minden értékirány összefügg másokkal, része az összeurópai kultúrának (a kultúra konvergenciája). Másrészt a hatalomnak lehetővé kell tennie mindenki (többség és kisebbség) számára mindazt, ami az emberi élet kibontakozásához elengedhetetlen: táplálék, ruházat, egészség, munka, nevelés, kultúra, hiteles tájékoztatás, családalapítási lehetőség stb. (Lásd "Gaudium et spes" 26. 2.) Ugyanakkor egyre inkább tapasztaljuk, hogy fokozódnak a nyugtalanító egyenlőtlenségek, a szegénység, elesettség a roma lakosság körében. E nagy gazdasági és társadalmi kulturális különbségek lassan elviselhetetlenekké válnak és ellenkeznek a társadalmi igazságossággal, a méltányossággal, a személy méltóságával s veszélyeztethetik a társadalmi békét is. (Uo. 29. 3.) Tud-e fejlődni ilyen mostoha mostoha körülmények között a kisebbségek - köztük a cigányok - kultúrája. Van-e lehetőség a képességek kibontakoztatására? - vetődnek fel a kérdések. A ma kultúrájának tekintetében is igazak egyházatyáink gondolatai a korai kereszténység századaiból: "Nem osztani meg a szegényekkel a saját javainkat anynyi, mint őket meglopni és megfosztani az életüktől. Nem a mi javainkat birtokoljuk, hanem az övékét." (Aranyszájú Szent János) Vagy: "Amikor a szegényeknek nélkülözhetetlen dolgokat adunk, egyáltalán nem személyes bőkezűségünk valósul meg, hanem visszaadjuk nekik azt, ami az övék." (Nagy Szent Gergely) Végül is egyházunk tanítása a roma kultúra megértése, empátiás megélése-befogadása, továbbfejlődési lehetőségei kibontakoztatása tekintetében tömören Jézusnak az utolsó ítéletről mondott egyetlen gondolatában foglalható össze: "Amit nem tettetek eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek. (Mt 25,45) Várnagy Elemér
|
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
