|
|
A Föld legjámborabb folyója? Újabb árvíz a Tiszán
A Kárpátok minden folyója a medence közepe felé tart, de a Tisza Vásárosnaménynál visszafordul északnak, egyenesen a Vereckei-szoros felé tör - nem véletlenül, hanem egy geológiai esemény következtében. A legfiatalabb földtörténeti korban a Beregi-síkság jobban megsüllyedt mint szomszédai, ekkor váltott irányt a Tisza, hogy aztán hátán hordozza a Beregi-síkságot. Most ez a Tiszahát van bajban.
A folyó március 6-án délután a történelmi Tarpa határában - nem sokkal följebb attól a helytől (Tivadar), ahol emlékmű őrzi az 1947 Szilveszter éjszakai gátszakadást. Ekkorra Kárpátalján néhány helyen már átszakadt a gát, s onnan jött a vészharang zúgása: "Jön az árvíz! Jön az árvíz!", de a bal parton, (a magyar oldalon) féken tartotta a vizet "az évszázad árvizét" követően tavaly megerősített és megmagasított töltés. Ami a határon túl van, az kétségbeejtő. Mintegy huszonötezer ember maradt hajlék nélkül, lehet, hogy örökre, mert ezt a katasztrófát túlélik, de szegénységükből még egyszer nehezen építenek házat. A kárpátaljai árvízkárosultak zömmel magyarok. Ezért is siettek a segítséggel a magyarországi segélyszervezetek, nem is gondolva arra, hogy a mi oldalunkon is azonnal segíteni kéne. "Tengert láttam, ahogy kitekinték" - írta Petőfi híres Tisza-versében. Tengert láttam én is a tarpai faluvégen, s ez a tenger vészesen közeledett a faluhoz. A községháza előtt álltak már az autóbuszok, hogy menekítsék az embereket. A falu szélén lakók már útra készen voltak, "mindenük" összepakolva két hatalmas nylon szatyorba. Esze Tamás utódai azonban bíztak benne, hogy megvédik magukat. Mindenki szorgoskodott: homokot hordott, zsákot töltött, hordta, rakta azokat az "átereszekbe" és a házak köré. Rengeteg rendőr, katona, polgári szolgálatos segített nekik. Dezső bácsi (telekszomszédom a hegyen) mondta, hogy ne vigyek két zsákot egyszerre, mert sok az nekem. De ő is kettőt vitt, pedig idősebb nálam. A tenger-víz hamar elérte a szélső házat. Akkor már látszott, hogy "a víz az úr". A szomszédban már a malacokat mentették a katonák, s ez így ment utcáról utcára, végig a falun. Közben "megadták magukat" az öregek és a betegek. Őket mentővel szállították el. A gyermekeket és a nőket meg autóbuszokkal Nyírmadára, az úgymond testvérközségbe. (Mert mostantól bizony testvérek a menekültek és a befogadók.) Mintegy ezren azért a faluban maradtak, s csak akkor indultak el a tarpai hegy felé, amikor már a vízben kellett gázolniuk. Onnan akarják szemmel tartani kis vagyonukat, s gondozni jószágukat. A hegy október második vasárnapján, a szüret idején szokott hangos lenni. Most csendes, bár sokkal többen vannak kint. Nem szól a muzsika, csak a kutyák ugatnak és a tehenek bőgnek. Szokatlan hangok ezek itt. A fűthetetlen présházakban egymást melegítik az emberek. Még jó, hogy bor azért akad. Másnap a polgári szolgálatosok már vittek nekik kenyeret, májkrémet és ivóvizet. Nem tudni, meddig mehet ez így, mert az oda vezető út is járhatatlan lesz és ha felrobbantják a 41-es utat - erre március 8-án, csütörtökön sor is került (a szerk.) - akkor csak helikopterrel és csónakkal lehet megközelíteni őket. Kedden estefelé még megnézem Surányt, Márokpapit, Hetét, Fejércsét. A rádióban hamarosan hallom: "Feketefehércsét elérte a víz". Útba ejtem Gulácsot, Jándot is. Azokon a helyeken, ahol a víz özönlik majd, katonák, önkéntesek, a falu lakói őrködnek. Sok száz megrakott fehér homokzsák sorakozik egymás mellett. Vásárosnaménynál együtt hömpölyög a Tiszával a Szamos és a Kraszna. A jelek szerint egy-két napon belül már a beregi részbe vezető úton is átcsap a víz. Addigra ki kell menteni a tiszaháti tizenöt falut, mert aztán nincs kivezető út. Legfeljebb Kárpátaljára... Szerdán már fél Bereg víz alatt, a másik fele, Lónyától Gergelyiugornyáig kiürítve várta, hogy elárassza a víz... Lakóik a Nyíren vannak már, de néhány férfi ott maradt a gáton... Az itt élő emberek sohasem esnek kétségbe. Amikor Szatmárban lecsapolták és kiszippantották alóluk az Ecsedi láp vizét, az ott maradó tőzeg égetésével jó termőföldet "teremtettek" maguknak, s ez jobb megélhetést adott, mint a halászás, csíkászás, vadászgatás. A beregi emberek most nagyon rászorultnak a testvéri segítségre, de biztosak abban, hogy túlélik ezt is. Tudják, hogy "a jó Atya" megsegíti őket. Jól ismerik már Tompa Mihály költői szavait: "...ott, hol a futó ár elzuhant, még gazdagabb, zöldebb leend a hant." Varga János
|
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
