|
|
Jegyzetek a liturgiáról Misztikus böjt "Mysticum jejunium" (misztikus böjt) - e furcsa kifejezést használja egyik régi himnuszunk. De egy másik is ezt mondja: "Ex more docti mystico servemus hoc jejunium" - Csanád Béla fordítása szerint: "Titokzatos szokás szerint tartsuk meg ezt a böjtidőt". Miért "misztikus", miért "titokzatos" a nagyböjt? A böjtölésről az aszketikus könyvek mint az önfegyelmezés eszközéről tanítnak. Ismerünk azonban más böjtöt is: amikor áldozás előtt "szentségi böjtöt" tartunk, nem fegyelmezni akarjuk magunkat, hanem felkészülünk egy szentség vételére. Régen a püspöknek egész napon át kellett böjtölni, mielőtt templomot szentelt. Ez a böjt inkább arra van, hogy méltókká tegyen belépni a szentélybe, a test visszaszorításával a léleknek nyisson teret, valami "űrt" hozzon létre, amit csak Isten tölthet be. Nevezhetnénk szertartási böjtnek, liturgikus böjtnek, vagy a himnusz szavával élve: misztériumos böjtnek is. És kettős jellege van: egyrészt szükségszerűen testi böjt, sőt étel-böjt, mert semmit sem érez az ember annyira, mint a táplálkozás szükségét. Ugyanakkor több, mint étel-böjt, hiszen mit sem ér, ha nem jár együtt "a lélek böjtjével", a lélek éhezésével a szentre. "Maximum et generale", vagyis igen nagy és mindenre kiterjedő böjtnek nevezik az egyházatyák. Az a szentély, amelyre e böjt kapuján át belépünk, legnagyobb ünnepünk, amikor nemcsak megemlékezünk a Krisztus húsvéti misztériumáról, hanem annak részesei leszünk. Ha a szentáldozásra ilyen liturgikus, szentségi böjtöléssel készülünk, akkor arányosan nagyobb böjtölés méltó, amikor e szentség forrásához, a Húsvéthoz járulunk. A húsvét "misztérium" azért, mert egy külső, látható eseménysorban egy láthatatlan, isteni esemény lesz jelenvalóvá. Ennek felel meg a böjt természete is: külsőleg, testben vállalt jel, mely a belső odaadásnak megnyilvánulása. Külső, testben vállalt lemondás, mely egy belső lemondás, a Sátánnak való ellentmondásnak megnyilvánulása. A böjtnek exorcizmus, ördögűző jellege is van (Krisztus mondja: "ez a fajta nem megy ki csak böjt és imádság által"). Ahogy a keresztség a Sátánnak való ellentmondással kezdődik, s utána következik a szentségbe való beavatás, úgy a nagyböjt is egy fajta halálon át vezet az életre. De a keresztségnél is már a szentség alkatrésze az ellentmondás, úgy a böjt (és a nagyböjt többi eleme) is már a húsvéti misztérium külső "anyagához" tartozik. Vagyis a böjt magában is "misztérium", s egyben a legnagyobb misztérium része. Ezért jogosan hívja a liturgia magát a böjtöt is sacramentumnak, mysterium jejuniumnak, vagy Nagy Szent Leó emlékezetes szép nagyböjti beszédében: a legnagyobb szentségeknek kijáró "sacratissimum maximumque jejunium"-nak. Dobszay László
|
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
