|
|
Vasjankó "Könyv a férfiakról" - írta műve alcíméül Robert Bly amerikai költő. Az eredeti angol szöveg tíz éve jelent meg, s nem kis érdeklődést keltett. (Magyarra Berényi Gábor fordította, s az Európa Kiadó gondozta.) Grimm Vasjankó című meséjét bizonyára sokan ismerik, az aranyhajú fiúról, aki egy királynál kertészkedik, mert meg kell ismernie a szegénységet. Titka végül lelepleződik, elnyeri a királylány kezét, s óriássá változtatott apja is visszanyeri eredeti királyi alakját. Ősi mese, az emberiség hajdani tudásának, világképének elemei rejtőznek benne, nem véletlenül elemezték a legkiválóbb mítoszkutatók és pszichológusok. Az amerikai szerző tőlük is sokat merített könyvében, de saját élettapasztalataira is hagyatkozott, amikor - nagyon leegyszerűsítve - azt kutatta, miért veszett ki a férfiak többségéből a kurázsi, miért hajlamosak a depresszióra, miért húzódnak a közöny kényelmes sáncai mögé, amikor ki kellene állniuk igazukért, küzdeniük kellene megalkuvás helyett. Blynak és művének szerepe volt a maszkulinizmus (ez esetben a szó a férfiasság eredeti tartalmainak visszahódítását jelenti) mozgalommá válásában, s bár hangsúlyozta, nem a nemek közötti harc felszítása a célja, azért jónéhány lapot szentel a házastársi veszekedéseknek. Egyébként ha valóban sikerül örömmel átszőtté és öntudatossá tennie a házasságot, s ezzel megszilárdítani az esküvel megpecsételt párkapcsolatot, nagyot cselekedett, hiszen napjainkban sokan döntenek úgy, hogy együtt élnek ugyan, de nem kötnek házasságot, vagy ha megkötötték, szemrebbenés nélkül válnak el. Ha valaki érdeklődik a fiataloktól, milyen a családi hátterük, riasztó tapasztalatokra tehet szert, s ezek aligha szolgálják a társadalom erősödését. A kérdéskörben elmélyedők felhívják a figyelmet, soklépcsős, összeszedett folyamat során lehetnek igazán férfiak a férfiak, s e folyamat hiánya miatt lesznek puhányak, csüggedezők, ez a magyarázata annak, hogy azok a "férfierények", amelyekről lelkesülten írtak még a múlt század nagy romantikusai is, mintha kiveszőben (átalakulóban?) volnának. Valóban ékes példáit láthatjuk a kisebb-nagyobb megalkuvásoknak, döbbenetes arcváltásoknak. Nyilván nem itt a helye, hogy a hajdani beavatási szertartások következményeiről elmélkedjünk; kevésbé szakszerűen is felhívhatjuk a figyelmet néhány olyan nevelési módszerre, amelynek alighanem kevesebb lépcsőfokra léptetnek, de segíthetik fiaink emberebb emberré válását. Nagyon fontos e vonatkozásban, hogy abba a gondolatkörbe vezessük be őket, amely a szereteten és megértésen alapul. Aki igazi szeretetközösségben, meleg családi légkörben nevelkedik, s nem támad olyan érzése, hogy hazugságok, elhallgatások, csalások erdejében tévelyeg, ritkán válik depresszióssá, hacsak örökletes hajlamai nem teszik azzá, mint Babits Gólyakalifájának hősét, aki tudathasadásának áldozata. A "beavatás" szertartását meggyőzően helyettesítik a jóízű beszélgetések, amelyekre sajnos nem feltétlenül szánunk elég időt, holott a fiúknak sajátos igénye, hogy apjukkal eszmét cseréljenek. Sosem felejtem el a konyhaasztal melletti esti csevegéseket, amikor apám meghallgatott, és őszintén feltárulkozott. Ennél tanulságosabb beszélgetéseim nem nagyon akadtak életemben, s igyekszem továbbvinni e szokást. És a példaadás. A nyulak nem szülnek párducot, és fordítva. Aki megtanulhatja, hogyan legyen őszinte, ragaszkodjék elveihez, vallja meg őket, ha kényelmetlen helyzetbe kerülhet is, annak talán nem is kell valamennyi lépcsőfokon fölkapaszkodnia. Lehet, hogy nem "kemény férfi" lesz, hanem őszinteséget és szeretetet adó, de ez talán nem is olyan nagy baj... Rónay László
|
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
