|
|
Magyarul és keresztényként volt politikus Esterházy János-emlékünnep
A felvidéki magyarság kiemelkedő keresztény politikusára, a száz éve született Esterházy János grófra emlékeztek március 11-én Budapesten a parlamentben. Az ünnepség fővédnöke Mádl Ferenc köztársasági elnök beszédében hangsúlyozta: Esterházy János úgy küzdött a határon kívül rekedt magyarság jogaiért, hogy közben minden más kisebbség és a szlovákság jogait és valódi érdekeit is szem előtt tartotta. Az első világháborút követően a fiatal Esterházy János önként választotta a kisebbségi sorsot. 1938-ban sem települt át a Magyarországhoz visszacsatolt területre, és a Kassára bevonuló Horthy Miklóstól kérte, hogy ugyanazokat a jogokat biztosítsa a Magyarországra kerülő szlovákoknak, mint amelyekért ő küzd a Szlovákiában maradó magyarok számára. 1942-ben egyedül ő szavazott a zsidók deportálása ellen a szlovák parlamentben. 1945-ben a szlovák hatóságok átadták a szovjet belügyi szerveknek, három évinyi raboskodás után került vissza Csehszlovákiába, ahol előbb halálra, majd kegyelemből életfogytig tartó börtönre ítélték. 1957-ben halt meg a mirovi börtönben. Esterházy János munkásságát Csáky Pál, a mai szlovákiai kormány miniszterelnök-helyettese és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke méltatta, majd a mártír politikus leánya Esterházy János-emlékérmeket adott át szlovákiai Magyar Koalíció Pártájának, Frantiek Mikloko kereszténydemokrata politikusnak, a szlovák parlament volt elnökének és Lénár Károly tardoskeddi plébánosnak. A parlamenti ünnepség zárszavában Esterházy Alíz egyebek között ezt mondta: "Azok a posztkommunista politikusok, akik most utólag a holokauszt áldozatainak hangos védelmezői, gondoljanak arra is, hogy a kommunista rendszer hány ártatlan embert üldözött és gyilkolt meg. Az áldozatok között nagyon sok zsidó is volt. Esterházy János is ennek a kétszeres, faji illetve nemzeti és osztályalapon történt üldözésnek vált áldozatává. Ezúton szeretném megszólítani a magukat liberálisnak valló, és a nemzet múltjához nem kötődő politikusokat, hogy emlékezzenek: nekünk magyaroknak is volt egy holokausztunk, s azt Trianonnak hívják. Ezt elfelejteni nem szabad, ugyanúgy, amint a zsidók sem felejtik el a saját holokausztjukat. Nekünk sem szabad föladni a két-hárommillió magyar érdekét a tízmillió anyaországi magyar vélt érdekeiért." Csáky Pál miniszterelnök-helyettest, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöklét arról kérdeztük, mennyire ismerik a felvidéki magyarok Esterházy Jánost. - Az a tény, hogy ennyi szlovákiai magyar jelent meg ezen a budapesti ünnepségen, mutatja, mennyire a magukénak vallják őt. Pozsonytól Kassáig a mai Szlovákia magyarlakta területeiről mindenhonnan érkeztek erre az alkalomra. A szlovák parlamentben sajnos nem emlékeznek meg Esterházy Jánosról. Nagyon sajnálom, kifejezetten hibának tartom, hogy a szlovák külügyminisztérium nyilatkozatában "sajnálkozásának és nyugtalanságának" adott hangot amiatt, hogy a magyar parlament épületében megemlékeznek Esterházy Jánosról. Ezzel a nyilatkozattal nem tudok azonosulni, és nagyon remélem, hogy nem fogja negatívan befolyásolni a szlovák-magyar viszonyt, és a szlovákiai kormánykoalíción belüli viszonyt. - A Magyar Koalíció Pártjának adott Esterházy János-emlékérem valószínűleg eddigi munkánk elismerését akarja jelezni - folytatta Csáky Pál. - Ugyanakkor nyilván egy elvárást is jelez: hogy valóban európai szellemiségű, demokratikus, toleráns, másokat tiszteletben tartó politikát folytassunk a továbbiakban is. Frantiek Mikloko kereszténydemokrata politikus kitüntetése azt az üzenetet hordozza, hogy Esterházy szellemében el kell ismernünk egymásban azokat az értékeket, amelyekre közös jövő építhető. Esterházy János ismert volt mély hitéről, katolikus egyházához való hűségéről. Ez tartotta meg őt és a szlovákiai magyarságot is a nehéz körülmények között. Lénár Károly atya több mint tíz évet töltött börtönben hitéért és hazaszeretetéért, és azóta is fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy övéinek hitét és nemzeti öntudatát erősítse. Méltán kapta ezt a magas kitüntetést. Lénár Károly számára örömet és bátorítást jelent a kitüntetés. - Arra bátorít, hogy ne féljünk semmitől, tegyük a dolgunkat. És őrizzük Esterházy emlékét. Mert csak az a nemzet érdemes a megmaradásra, aki tiszteli és követni tudja nagyjait. Az idős pap személyes emlékeket is őriz Esterházy Jánosról. Lipótváron a börtön kórházában találkoztam vele. Ott is példát adott a többieknek. Titokban miséztünk a börtön vaságyán, a rozsdás kanál volt a kehely. A jobb érzésű őrök csempészték be a bort, és a legmegbízhatóbb civil rabtársaink - élen Esterházy gróffal - hordták szét az Oltáriszentséget a többi fogolynak. Akik őt ünnepelték - a parlamenti emlékülést követően a Szép utcai emléktábla megkoszorúzásával és a pesti ferences templomban bemutatott szentmisével - láthatóan megszívlelték Esterházy János egész életével hitelesített intelmét: "Egyet kérek tőletek, szívünk-lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem. Ápoljuk és őrizzük ezt, mert ez az egyetlen pozitív érték, amit senki el nem vehet, s amelynek varázslatos ereje átsegít a legnehezebb megpróbáltatásokon is." Kipke Tamás
|
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
