|
|
A hírhozó "képei"
Az angyalok titokzatos világa meghaladja az emberi tudást. Legyen bármi szellemi "világegyetemük" természete, amely végrehajtja Isten terveit, helyét a teremtés és a megváltás isteni elrendeltségében leli meg, a Krisztusnak való alárendeltségben. A legismertebb bibliai történetek egyike az angyali üdvözlet, amely képi, költészeti megjelenítésével ma is a legbensőségesebb élményhozó annak, aki a teológia, a liturgia tartalmában szemléli, olvassa vagy éppen hallgatja a musica sacra melódia-körében. A VI. század legnagyobb bizánci költője, a szír származású Romanosz Melódosz (neve a melódiára utal), a különböző hosszúságú sorokból álló, kötött és hangsúlyos ritmusú strófákból építkező "kontakion"-ok (himnuszok) világirodalmi rangú szerzője, diakónus egy ikonhoz fűzi karácsonyi versgondolatait, amelyek a hírhozó Gábriel (Gábor) szavairól is tudósítanak, a világ történelmét megörökítő eseményről, amikor Mária Igen-je elhangzik. Majd így folytatja: A Szűz a mai napon a lényegfölöttit hozza a világra, / a Föld barlanggal fogadja a megközelíthetetlent. / Angyalok pásztorokkal együtt zengnek dicséretet, / bölcsek pedig a csillag útját követik." Ez a himnusz az ihletője egy XI. századi epigrammának, amely szónoki eszközökkel "kiélezi" a misztérium paradoxonát: Isten megtestesülését, de felszólítja az olvasókat: "siessenek a pásztorokkal a rejtett barlangba". A csoda tanúja: a csillag. A gábrieli üzenet a témája egy XII. századi szokatlan táblaképnek. Az ábrázolás ugyancsak retorikus jellegű. Ezúttal nem az angyal, a "hírhozó" játssza a főszerepet, hanem Mária, aki újra meg újra beleegyezik, hogy méhébe fogadja a testetlent. A kor felfogásában Gábrielnek nem csupán hírül kell adnia a fogantatás titkát, hanem meg kell nyernie Mária beleegyezését. Mintha erre (is) utalna a XX. század misztikus költője: Thomas Merton, amikor így énekel a hírhozóról és a hírvevőről: "Gábriel midőn a világ-partra lépett, Szemetek csupán idegent látott Csillag-sarus lábút, ki villámként haladt Reggel volt és félt az Isten Anyja Hogy megérkezik hozzá egy égi üzenet." A párbeszéd történetével az egyházatyáknál is találkozni, s abban a híres Mária-himnuszban, amit görögül akathisztosznak neveztek. (A szó jelentése: leülés nélkül -; 156 üdvözletből álló strófáiból ugyanis huszonnégyet állva énekeltek a nagyböjt valamelyik szombatján.) A bithüniai kolostorban Jakab szerzetes (ugyancsak a XII. században) Mária-prédikációkat írt. Az ezekhez kapcsolódó képecskék (miniatúrák) közül nyolc Gábriel és a Szent Szűz párbeszédét illusztrálja. Egyházi ikonográfiát, poétikát összefüggéseikben vizsgáló mai szerzők (pl. Hans Belting: Bild und Kult című munkájában) egyértelmű véleménye, hogy a festészetnek nem csak elbeszélő feladatot kell ellátnia. Az irodalommal való összevetéskor viszont arra jöttek rá, hogy az egyházi költészet mintájára az ikonfestők elbeszélő struktúrákat alakítottak ki: beszélő képeket vagy himnuszos képeket. A Kelet láttató igénye rendkívül hasznos a Nyugat racionális gondolkodásában, nem véletlen tehát, hogy ha csupán Gábriel és Mária "párbeszédét" szemléljük az itáliai vagy más európai festőiskolák, mesterek vásznain, a legárnyaltabb finomságokkal találkozunk. Gábriel (Gábor) a filológus szerint a geber (férfi) és az él (Isten) szavak összetétele. A héberben ezt jelenti: Isten embere. Mivel a legnagyobb Titok hírhozója, ünnepe közvetlenül megelőzi a Gyümölcsoltó Boldogasszonyét. Művelődéstörténetünkben, irodalmunkban a legelső ismert magyar költő is ezt a nevet viselte. Egyetlen sora sem maradt fenn, csupán a híres Arnoldus de Bavaria 1492-ben, Kölnben megjelent Poétikája híres versszerzőként említi Gabriel ille Hungarust (Gábor, aki magyar), s azt írja róla: "gyönyörű dalokat, verseket szerzett anyanyelvén, s azokban Mátyás, a pannonok tudós királya is kedvét lelte." Tóth Sándor Gábriel arkangyal - XII. századi ikon
|
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
