Uj Ember

2000. október 29.
LVI. évf. 44. (2727.)

Mindenszentek
ünnepe

Főoldal
Lelkiség
Mindent látni – úgy, amint van
Boldog lelkek
Pannóniai szentek koszorúja
Zarándokúton az örök haza felé
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Az önző gyász
Lelki ismeret - Lemondás
Levelek Erdélyből
Arcpirító szégyen
A képviselőház lelkésze
Élő egyház
Hiszek, ha látom?
Láttatni a láthatatlant: film és spiritualitás
Papjainknak is szívügye
Családpasztorációs továbbképzés lelkipásztoroknak
Csöndes emlékezés
A keresztény művészeti gondolkodás aktuális kérdései
A Váci Egyházmegyéért
Élő egyház
Hol vagyunk, és mi lesz velünk
Martini bíboros új pásztorlevele a
Ortodox szociális tanítás
Mit várnak a katolikusok Kostunicától?
Fórum
Az Olvasó írja
Könyvespolc
Boldog emberek - A fuvolás lány
Fórum
Négy kar, nyolcezer hallgató
A katolikus egyetem meghatározó a hazai felsőoktatásban
Viki nővér
Ének a liturgiában
Mezei János a II. nemzetközi egyházzenei fesztiválról
.
Rejtvény
Fórum
Csángó csalódások
Nemzeti öntudatuk erősödik – helyzetük nem javul…
Ifjúság
A halott király jó király
Szentek és hősök
Gondolatok halottak napjára
Rejtvény
Kultúra
A londoni szín
A Szózat és büntetett előadója
A rendelés
Ábrahámhegy-Szentendre
.
Fórum
Mindenszentek ünnepe
Új munkaszüneti nap
Farkas Ferenc emlékére
Versek
Az elmúlás varázsáról
„Rejtett kamerával” - Szentpétery Tibor ötvenhatos képei
Mozaik

Szentatyánk
Sírkertek gondozása
Szent Mihály-napok Nyergesújfalun
A tihanyi kálvária kálváriája
.

 

A tihanyi kálvária kálváriája

Október 13-a verőfényes délutánján szívet-lelket melengető élményben lehetett része annak, akit jó sorsa a tihanyi Kálváriadomb környékére vezérelt. Szorgos kezek az utolsó simításokat végezték az eredeti helyükre viszszaállított stációk körül, a kálvária végében pedig éppen akkor emelték be daruval a három fakeresztet, amelyek - talán csak a jövő esztendőig - ideiglenesen „helyettesítik” a Kálváriadomb eredeti, egyelőre még a sümegi temetőben álló kőkeresztjeit.

A kálváriát a IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság kezdeményezésére és szervezésében az utolsó magyar király, IV. Károly tiszteletére és emlékére Tihany község tulajdonában lévő Attila dombon emelték. A keresztút stációi, amelyek felállítását a vármegyék biztosították az első világháború előtti Magyarország 63 vármegyéje nevében, az országot, annak trianoni megcsonkítását, a koronás király tragikus sorsát szimbolizálták. A domb északi végén álló természetes sziklacsoportot hármashalom formájúvá alakították át, a középső szikla ormára az apostoli kettős keresztet, közepére pedig IV. Károly domborművét helyezték el. A Kálvária felszentelésére országos ünnepség keretében 1927. augusztus 15-én került sor. 1950-ig, amikor az akkori hatalom betiltotta vallásos használatát, minden esztendőben, a Nagyhétben, itt végezték el a keresztúti ájtatosságot. A plébánia nagykönyvében 1960. május 3-i dátummal Dr. Vass Sándor kézírásával az alábbi bejegyzés olvasható: „ … Zetort fogtak a stációk elé, amelyeket kötéllel a traktorhoz kötöttek, s meghúzatva, ledöntötték őket … A látvány megrendítő volt, a falu sírt.” A pusztítás május 26-ig tartott :” …Áldozócsütörtök. A teherautók Veszprém irányába elhordták a keresztek kőanyagát, a kálvária helyéről minden eltűnt, semmi nem maradt ott, csak a keresztek mögött álló kőhalmok. A tihanyi kálváriának consummatum est. Bevégeztetett.”

Közel három évtized elteltével már szinte semmi nem emlékeztetett az egykori kálváriára, ám az emberek – katolikusok és nem katolikusok – nem adták fel a reményt, hogy ezt a politikai és vallási tartalmat egyszerre hordozó helyet eredeti formájába visszaállíthatják. 1991-ben megalakult a IV. Károly Kálvária Alapítvány, a következő év tavaszán lerakták a kálvária új alapkövét. Nem kevés akadály leküzdése után, adományozók - magánszemélyek és közületek - támogatásával sikerült több mint 16 millió forintot összegyűjteni. A terepet megtisztították, a stációk domborműveit restaurálták, a köveket újra felállították, és 2000 október 13-án beemelték az ideiglenes fakereszteket. Tihany lakóit, a „jókedvű adakozókat”, az érdeklődőket vasárnap, október 15-én délután közös imára hívták a szervezők. Entz Béla, az Alapítvány elnöke beszámolt eddigi munkájukról és további terveikről, majd Gyűrű Géza érseki helynök mondott hálaimát. Arra kérte a jelenlevőket, hogy ez a kálvária olyan hely legyen, ahol megbocsátanak azoknak is, akik, mert „nem tudták, mit cselekszenek”, ezeket a bűnöket elkövették. Végezetül Korzenszky Richárd, perjel szólt a jelenlévőkhöz: „Legyen számunkra ez a lerombolt és már lényegében újjáépített kálvária az egységnek, az összefogásnak és a helyi békének a jele. Vállaljuk mindannyian bátran a kereszteket. Ne felejtsük el: lehetőségünk van arra, hogy segítsünk egymásnak a terhek hordozásában.”

Szabó Katalin

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu