|
A tihanyi kálvária kálváriája
Október
13-a verőfényes délutánján szívet-lelket melengető élményben lehetett
része annak, akit jó sorsa a tihanyi Kálváriadomb környékére vezérelt.
Szorgos kezek az utolsó simításokat végezték az eredeti helyükre viszszaállított
stációk körül, a kálvária végében pedig éppen akkor emelték be daruval
a három fakeresztet, amelyek - talán csak a jövő esztendőig - ideiglenesen
„helyettesítik” a Kálváriadomb eredeti, egyelőre még a sümegi temetőben
álló kőkeresztjeit.
A
kálváriát a IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság kezdeményezésére
és szervezésében az utolsó magyar király, IV. Károly tiszteletére és emlékére
Tihany község tulajdonában lévő Attila dombon emelték. A keresztút stációi,
amelyek felállítását a vármegyék biztosították az első világháború előtti
Magyarország 63 vármegyéje nevében, az országot, annak trianoni megcsonkítását,
a koronás király tragikus sorsát szimbolizálták. A domb északi végén álló
természetes sziklacsoportot hármashalom formájúvá alakították át, a középső
szikla ormára az apostoli kettős keresztet, közepére pedig IV. Károly
domborművét helyezték el. A Kálvária felszentelésére országos ünnepség
keretében 1927. augusztus 15-én került sor. 1950-ig, amikor az akkori
hatalom betiltotta vallásos használatát, minden esztendőben, a Nagyhétben,
itt végezték el a keresztúti ájtatosságot. A plébánia nagykönyvében 1960.
május 3-i dátummal Dr. Vass Sándor kézírásával az alábbi bejegyzés olvasható:
„ … Zetort fogtak a stációk elé, amelyeket kötéllel a traktorhoz kötöttek,
s meghúzatva, ledöntötték őket … A látvány megrendítő volt, a falu sírt.”
A pusztítás május 26-ig tartott :” …Áldozócsütörtök. A teherautók Veszprém
irányába elhordták a keresztek kőanyagát, a kálvária helyéről minden eltűnt,
semmi nem maradt ott, csak a keresztek mögött álló kőhalmok. A tihanyi
kálváriának consummatum est. Bevégeztetett.”
Közel három évtized elteltével már szinte semmi nem emlékeztetett az egykori kálváriára, ám az emberek – katolikusok és nem katolikusok – nem adták fel a reményt, hogy ezt a politikai és vallási tartalmat egyszerre hordozó helyet eredeti formájába visszaállíthatják. 1991-ben megalakult a IV. Károly Kálvária Alapítvány, a következő év tavaszán lerakták a kálvária új alapkövét. Nem kevés akadály leküzdése után, adományozók - magánszemélyek és közületek - támogatásával sikerült több mint 16 millió forintot összegyűjteni. A terepet megtisztították, a stációk domborműveit restaurálták, a köveket újra felállították, és 2000 október 13-án beemelték az ideiglenes fakereszteket. Tihany lakóit, a „jókedvű adakozókat”, az érdeklődőket vasárnap, október 15-én délután közös imára hívták a szervezők. Entz Béla, az Alapítvány elnöke beszámolt eddigi munkájukról és további terveikről, majd Gyűrű Géza érseki helynök mondott hálaimát. Arra kérte a jelenlevőket, hogy ez a kálvária olyan hely legyen, ahol megbocsátanak azoknak is, akik, mert „nem tudták, mit cselekszenek”, ezeket a bűnöket elkövették. Végezetül Korzenszky Richárd, perjel szólt a jelenlévőkhöz: „Legyen számunkra ez a lerombolt és már lényegében újjáépített kálvária az egységnek, az összefogásnak és a helyi békének a jele. Vállaljuk mindannyian bátran a kereszteket. Ne felejtsük el: lehetőségünk van arra, hogy segítsünk egymásnak a terhek hordozásában.”
Szabó Katalin
|