Második alkalommal rendezte meg Budapesten október 15-18-áig a Fórum Film Alapítvány a Nemzetközi Ökumenikus Filmszemlét, amelynek programját a hit, a vallásosság témáját megközelítő – hazai, illetve határon túli magyar közösségek műhelyeiben készült – dokumentum-, játék-, illetve televíziós filmek közül válogatják össze.

A filmszemle utolsó napján kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen filmes szakemberek, esztéták osztották meg egymással gondolataikat arról, vajon milyen viszonyban áll(hat) egymással a mozgókép és a vallásos élmény, a hittapasztalat – hogyan lehet képekben megfogalmazni a szent, a szentség világát?

Dér András rendező szerint rengeteg fontos gondolat, élmény születik meg alkotókban a hittel kapcsolatban, de a filmek készítői közül sokan nem tudják, hogyan kellene egymás után elhelyezni az e gondolatokat láttató, megfogalmazó képeket, azok véletlenszerűen válnak jellé, nem egy esetben nem is beszélhetünk mozgóképművészetről, kinematográfiáról. Paul Claudelt idézte, aki szerint a keresztény ember állandó konfliktusban, a látható és a láthatatlan küzdelmében él. Ennek része, a láthatatlan valóság láthatóvá tételének nehézsége jellemzi a filmkészítést is. Ezért is kérdéses vállalkozás megtért emberek bemutatása egy filmben – mondja a rendező. A „megtértség” nem statikus élethelyzet. Példaként ismét Claudelt említette, akit fiatalkorában a párizsi Notre Dame-ban ért életre szóló istenélmény amely megtérésének kiemelkedő belső történése volt. A székesegyházban ma emléktábla látható azon a helyen, ahol az író vallomása szerint azon a napon tartózkodott. Ezzel az utókor tárgyiasította az élményt, mivel a láthatót szeretnék tetten érni ott, ahol a lényeg kívül esik e tartományon.

A film a látszatot a lehető legkonkrétabban mutatja, s e tulajdonság természetesen ellentétben áll az alkotó azon igyekezetével, hogy a láthatatlanra kérdez rá – mondta Gelencsér Gábor filmesztéta. – Emiatt egy film, ha témája szerint vallásos, könnyen válik giccsesé. Egy igazán jó alkotás a látvány helyett fogalmaz meg képeket. Nem azért közelíti meg hitelesen a láthatatlant, mert „arról” szól, hanem mert nyitottá tesz iránta.

Szilágyi Erzsébet, a Pázmány-egyetem tanára a témájuk szerint vallásos filmek giccs-veszélye kapcsán arról szólt, hogy például a sokak által ismert, Szent Ferencről szóló Franco Zeffirelli-filmet, a Napfivér, Holdnővért felnőtt szemmel, esztétikailag bizonyos fenntartásokkal nézi, magyarországi bemutatójakor azonban rengeteg embert szólított meg a film, tanítványai is erről számolnak be. A befogadó élményének oldaláról nézve egy-egy ilyen alkotásnak is megvan az „ajánlott kora”, amikor azt látni kell.

Czigány György költő, televíziós műsorok közismert készítője szerint a hittel kapcsolatos műalkotások hitelessége nem elsősorban attól függ, hogy az alkotó vallásos-e, hanem hogy mennyire fogékony az emberi létezés élményei iránt. Vallásos kérdésekről azok készítenek jó filmet, akik más témáról is képesek erre. A vallást, a hitbéli meggyőződést nem lehet egyszerűen „beletenni” az alkotásba. A művészet küzdi ki ezt a meggyőződést az alkotás folyamata során, amelynek csak a végén látja meg a művész, hogy valójában mit alkotott. A szándék, hogy valaki vallásos alkotást akar létrehozni, bizonyos esetekben hátrányt jelenthet, hiszen a műalkotás az élmény hevében születik meg, s ennek intenzitása szakrálissá emelheti a művet.

Szigeti László

Külön is említésre méltó a szemle filmjei közül Gulyás Gyula rendező Mámó című alkotása, mely a hazai gazdasági, társadalmi átalakulás nagyszámú vesztese közül egy bibliai szegénységben élő idős asszonyról szól, aki a mindennapok gyakran kilátástalan küzdelmében sem veszti el tartását, hitét. – Hásznyeek Oleg és Riskó Mariann Reményben élünk címmel a kárpátaljai egyház újjászületését mutatja be, kiemelve a nagyszőllősi karitász munkáját, amelyet a szegények, az elhagyott idősek és a sérült gyermekek között végez. – Magyar Attila Az Úr napja Pilisszentkereszten című alkotása a főként szlovákok lakta vidék úrnapi ünnepét és körmenetét mutatja be. A film erénye a közvetlen hang és a humor megjelenítése, amely a hit alapvető jellemzője. – Váry Lia filmje Cigányok papja címmel Lankó József alsószentmártoni plébánosról szól, aki húsz éve szolgál az 1100 lelkes helységben, ahol csak romák élnek. A plébános nem az, de a cigányok teljesen befogadták, lelki atyjuknak tekintik, feltétlenül megbíznak benne. Ehhez az kellett, hogy Lankó József szívvel-lélekkel lássa el feladatát, amelybe a hagyományos lelkipásztorkodás mellett a segélyek megszervezése, az elhagyott gyerekek nevelése is beletartozik. Ő segítségre szoruló közösséget lát az ottani romákban. – Fazakas Szabolcs Árpika című filmjének egyik főhőse, Fekete József kőröspataki plébános féltő gonddal kíséri a szüleitől elhagyott, árvaházban nevelkedő Árpika sorsát. A film a plébános és a kisfiú szeretetteljes kapcsolatát ábrázolja.