A halott király jó király

Még mindig vannak nagyon sokan olyan emberek, akik azt hiszik, hogy egy politikai rendszer fennállása egy vezetőtől függ, és ha ő megbukik, minden jobbra fordul. Közép-Európában ennek a hiedelemnek megvannak ja történelmi okai, de a közelmúltban Európa más vidékein is hasonlóan gondolkodtak. Ezért gyilkolta meg egy merénylő I. Umberto olasz királyt 1900. július 29-én.

Olaszországban az egyesítés után a mérsékelt liberális nagypolgárság és a nemesség került hatalomra és az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonló tekintélyelvű, alkotmányos monarchia jött létre, amely a királynak nagy beleszólást engedélyezett a belpolitikába. A polgárság azonban a katolikus egyház és a pápa befolyásának csökkentésével, nem pedig az igazságtalan földbirtokviszonyok megszüntetésével, a súlyos államadósság kezelésével, és a Calabriában 87 %-os írástudatlanság felszámolásával volt elfoglalva. A radikálisok is legfontosabb feladatuknak a világi oktatás bevezetését és egy terjeszkedő külpolitika kialakítását tartották, pedig az 1890-től súlyos belpolitikai válsággal kellett szembenézniük. Véres tíz évnek nevezik ezt az időszakot, mert a nyomorban élő nincstelen parasztok és munkások fegyverrel támadtak az államra, óriási tüntetések, sztrájkok robbantak ki, a kormány pedig katonasággal lövetett a lázadókra. Pedig a bajoknak a Rerum Novarum óta keresztény megoldása is lett volna.

I. Umberto 1844-ben született Torinóban, ő volt az egyesítést végrehajtó II. Viktor Emmánuel fia és utóda. Nagyon népszerű lett, amikor az Ausztria elleni vesztes háborúban határozott és higgadt vezetéssel megmentette katonáit. Aztán feleségét, Margit hercegnőt és fiúkat is megszerették az olaszok a királyságellenes hangulat ellenére. Umberto 1878-ban lépett a trónra, és igyekezett kibékíteni az Olaszországot széthúzó politikai, társadalmi erőket. Nem sikerült neki. Becsvágyó és erélyes felesége, valamint az egymást váltó miniszterelnökök olyan lépésekre kényszerítették, amelyek katasztrofális helyzetbe vezették az országot. Ausztriával és Németországgal megkötötte a franciák és angolok elleni Hármas Szövetséget, aztán a Franciaország elleni vámháború súlyos gazdasági válságot okozott. Végül az Etiópiában elszenvedett vereség az olasz gyarmatosítás kudarcát jelentette. Umberto nemcsak a külpolitikában volt rövidlátó és naiv, de a belpolitikában is korlátolt és türelmetlen. A zűrzavar felszámolása céljából aláírta 1898-ban a rögtönítélő bíráskodásról szóló törvény és szigorú megtorló intézkedéseket vezetett be a parasztok és munkások ellen. Ezzel csak az anarchisták malmára hajtotta a vizet, akik szerint az államszervezet korlátozza az emberek szabadságát, ezért el kell pusztítani. Száz évvel ezelőtt az Amerikából hazatért Gaetano Bresci lelőtte az „olasz államfőt” Olaszországban pedig nagyon sokára lett rend.

G. Bartók Béla

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu