Uj Ember

2000. október 29.
LVI. évf. 44. (2727.)

Mindenszentek
ünnepe

Főoldal
Lelkiség
Mindent látni – úgy, amint van
Boldog lelkek
Pannóniai szentek koszorúja
Zarándokúton az örök haza felé
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Az önző gyász
Lelki ismeret - Lemondás
Levelek Erdélyből
Arcpirító szégyen
A képviselőház lelkésze
Élő egyház
Hiszek, ha látom?
Láttatni a láthatatlant: film és spiritualitás
Papjainknak is szívügye
Családpasztorációs továbbképzés lelkipásztoroknak
Csöndes emlékezés
A keresztény művészeti gondolkodás aktuális kérdései
A Váci Egyházmegyéért
Élő egyház
Hol vagyunk, és mi lesz velünk
Martini bíboros új pásztorlevele a
Ortodox szociális tanítás
Mit várnak a katolikusok Kostunicától?
Fórum
Az Olvasó írja
Könyvespolc
Boldog emberek - A fuvolás lány
Fórum
Négy kar, nyolcezer hallgató
A katolikus egyetem meghatározó a hazai felsőoktatásban
Viki nővér
Ének a liturgiában
Mezei János a II. nemzetközi egyházzenei fesztiválról
.
Rejtvény
Fórum
Csángó csalódások
Nemzeti öntudatuk erősödik – helyzetük nem javul…
Ifjúság
A halott király jó király
Szentek és hősök
Gondolatok halottak napjára
Rejtvény
Kultúra
A londoni szín
A Szózat és büntetett előadója
A rendelés
Ábrahámhegy-Szentendre
.
Fórum
Mindenszentek ünnepe
Új munkaszüneti nap
Farkas Ferenc emlékére
Versek
Az elmúlás varázsáról
„Rejtett kamerával” - Szentpétery Tibor ötvenhatos képei
Mozaik

Szentatyánk
Sírkertek gondozása
Szent Mihály-napok Nyergesújfalun
A tihanyi kálvária kálváriája
.

 

Csöndes emlékezés

Az emberi szenvedést és betegséget, amely születésünktől kezdve lehetséges formája, állapota életünknek, nem könnyű elviselni és tudatosítani magunkban. Sem a saját személyünkre, sem másokra vonatkozóan. Az Új Ember korábbi munkatársa, a kulturális rovat szerkesztője, a költő és műfordító Parancs János szembetűnő példáját adta, miképp lehet férfias türelemmel, bátorsággal nyíltan szembenézni a közeledő véggel.

Parancs már súlyos betegen, maradék erejével is megpróbált talpon maradni, dolgozni: írni és szerkeszteni. Már alig vonszolta magát, megszokott válltáskáját cipelve mégis átlépte a szerkesztőség küszöbét, és lelkiismeretesen végezte munkáját. Nem látványosan, feltűnően, hanem azzal a szerénységgel és türelemmel, amely példamutató a keresztény ember számára. Tisztelettel és szeretettel emlékezünk rá halálának első évfordulóján.

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu