Hol vagyunk, és mi lesz velünk

Martini bíboros új pásztorlevele

Milánó érseke Olaszország legismertebb főpapja. Biblikus-teológiai elmélkedéseit és körleveleit nemcsak az olasz katolikusok olvassák. Kinevezése óta, huszonegy éve minden esztendőben az iskolai tanévekhez kapcsolódóan lelkipásztori programot adó pásztorlevelet (Lettera pastorale 2000-2001) intéz az egyházmegye papjaihoz és híveihez. A hívek várakozással, a sajtó pedig nagy érdeklődéssel fogadta legújabb körlevelét, amit szeptember 8-án élő szóval is bemutatott a milánói dómban.

A körlevél címe: „A nagyszombati Mária. A Pápai Biblikus Intézet volt professzora Mária nagyszombati lelkületéből kiindulva értelmezi azt a sajátos történelmi helyzetet, amiben élünk. Martini bíboros szerint „hasznos lehet mindnyájunk számára, ha Mária segítségével a nagy jubileumi évben átgondoljuk azt a nehéz helyzetet, amelyben a Milánói Főegyházmegye és az európai katolikus egyházak élnek”. Bennünket is, mint Máriát és az apostolokat két kérdés foglalkoztat leginkább a második évezred végén, a harmadik évezred kezdetén: „Hol vagyunk és mi lesz velünk”?

Az első rész (A nagyszombat csendjében és összezavarodottságában alcímmel) azt fejti ki, hogyan élték meg az apostolok a nagyszombatot. Az apostolok átmeneti zavara elbizonytalanodott egyházi helyzetünkben tanulságos lehet számunkra. A nyugati világban élő katolikusok, az apostolokhoz hasonlóan, úgy érzik, hogy „Isten ügye” szinte reménytelen helyzetben van. A helyzetértékelő körlevél keresztény szemmel bemutatja azt a világot, amelyben élünk: a fogyasztói társadalom fájó ellentmondásait. Legrészletesebben a globalizáció problémáját érinti. Sajnálatos módon a globalizáció nem a testvéri együttműködés és kölcsönös segítés irányába viszi a világot, hanem csak a kereskedelem és a profit világuralmát valósítja meg. Az igaz, hogy mi már „húsvét után”, „húsvét fényében” élünk, de úgy mintha Krisztus nem támadt volna föl. Még mindig úgy élünk, mint az emmauszi tanítványok: csak kesergünk és panaszkodunk gondjaink miatt. Nem nagyon tudjuk, hogy hogyan éljük meg korunkat, amit a „történelem nagyszombatjának” is nevezhetnénk. A jövőre vonatkozóan pedig alig van elképzelésünk.

Még inkább tanulságos Mária példája (a második rész Mária nagyszombatját idézi fel), hiszen ő ezen a napon is a hit, a remény és a szeretet példaképeként áll előttünk, és megtanít bennünket arra, hogy hogyan éljük meg a nehéz helyzeteket az egyház életében és saját életünkben. Nemcsak Mária, hanem mi is hivatást (vö. a keresztény élet, mint hivatás) kaptunk az Istentől. Ez a rész egy három részből álló elmélkedés, amely egy-egy imádságos kéréssel kezdődik: „Mária, te a nagyszombat csendjében hűséges szűz maradtál, esdekeld ki számunkra aggódó értelmünk megvigasztalását”! „Mária, te a kiábrándultság csendjében a remény anyja vagy, esdekeld ki számunkra szívünk megvigasztalódását!”, „Mária, te a magány és elhagyatottság csendjében a szeretet anyja vagy és maradsz, esdekeld ki számunkra az élet vigaszát!”

Mária segít bennünket, hogy a hit szemével visszatekintsünk múltba, szeretetben éljük meg a jelent, és reménységgel gondoljunk a jövőre (a pásztorlevél harmadik fejezete A történelem nagyszombatján – a nyolcadik nap felé címet viseli). Bátran fel kell tennünk a nehéz és fájó kérdéseket is, hogy egyházunk meg tudjon felelni a jövendő nemzedékek elvárásainak. Nem elég, ha csak elítéljük a globalizációt, hanem a Szentatyával együtt dolgoznunk kell azért, hogy a „profit globalizációja” mellett egyre jobban érvényesüljön a „szolidaritás globalizációja”.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu