Lelki ismeret

Lemondás

Emlékszem, mennyire bosszantott, amikor szüleim életük utolsó éveiben már nem nagyon vásároltak semmiféle új holmit, mondván: „kitart már ez addig, amíg mi élünk, fiam!”. Most azon kapom magam, a boltba, sőt már a borbélyhoz is, mert én már kopott ruhában és borzasan is jó vagyok magamnak, másnak meg nem igazán akarok tetszeni, ami nagy baj, hiszen az ápolt külső nemcsak hiúság, de udvariasság is. Olyan ez, mint a mosakodás. Saját szagunkat még csak elbírnánk valahogy, de illik megkímélni embertársainkat testünk szagától, ha lehet. Lelkünk bűzét sem eregetjük akárhol, csak a legközelebbi rokonaink, barátaink, no meg a pap és a pszichiáter előtt.

A lemondásban nehéz hibát találni, hiszen a keresztény vallás is azt tanítja, hogy az léphet a Krisztushoz vezető keskeny ösvényre, aki képes lemondani minden evilági hívságról az üdvözülés, az örök élet kedvéért. Ezt a lemondást gyakorolták és gyakorolják a remeték, szerzetesek, papok, s az aszkézis, az önmegtartóztatás, a lemondás szinte minden vallás fontos eleme, az önfegyelem eszköze és az önismeret forrása.

Talán éppen ez a lemondás az, mely tökéletesen ellenkezik a mai fogyasztói társadalom gondolkodásmódjával, a „vedd meg, vidd haza, élvezd!” ördögi háromságával… Sajnos, sok magyar család a nagy bevásárlóközpontokban „ünnepli” a vasárnapot, és sok fiatal számára ismeretlen a templomok méltóságos csendje is. Mi magunk is hibásak vagyunk talán, mert gyakran a mi arcunk és viselkedésünk is a lemondás szomorúságát, nem pedig a feltámadás bizonyosságát sugározza. Sokszor tapasztalom, hogy magát az Örömhírt, az evangéliumot is oly gyászos arccal hallgatjuk, mintha temetésen lennénk. Nagy szentjeinknek, vértanúinknak is inkább lemondását, mártíriumát emeljük ki, nem pedig hallatlan életszeretetüket, együttélésüket a természettel és az emberiség számára nélkülözhetetlen értékekkel. A kereszténység nem teher, hanem ajándék, s ha lemondunk valamiről, az nem önbüntetés, nem vezeklés, hanem józan döntés saját magunk és az emberiség érdekében. Ne legyen lemondásunk képmutatás, és ne fejezzen ki önsajnálatot sem: Isten gyermekei vagyunk, s ennél nagyobb méltóságra egész földi életünkben sem juthatunk. Mondjunk le bármiről, de csak akkor, ha örömmel teszszük, s ha biztosan tudjuk, Krisztus is örül döntésünknek.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu