 |
 |
 |
 |
2000.
október 29. |
Mindenszentek
ünnepe |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Az Olvasó írja Gyarapodunk…Sopronban a 375 éves Katolikus Konventünk jubileumi esztendejében segítő, igényes emberek, jó szándékú hivatalok révén jelentős értékekkel gyarapodtunk. Egyházművészeti Gyűjteményünk két barokk szoborral gazdagodott. A töredezett, sérült szobrocskákat gondos restaurátori kezek újították meg. Ugyancsak megszépült a katolikus Voss-árvaház alapítóinak 1776-ból származó barokk síremléke. Most kapja vissza régi pompáját Kovent-házunkat díszítő, 1702-ben készült Immaculáta barokk freskó. 1996-ban romokban, kifosztva kaptuk vissza az egykor modern katolikus árvaházat. Jelenleg három szép teremben szervezhetjük hívő embereknek szóló programjainkat. A felújítás a kevés pénz miatt szakaszosan történik. A napokban komoly adománynyal gyarapodtunk. Városunk üdülőket fogadó szállodája, a Hotel Szieszta, több ezer kötetes könyvtárát kaptuk meg jóváírással. Örülünk annak, hogy óvó és tisztelő befogadói lehettünk a sok értékes könyvnek. A jubileumi esztendő különösen szép ajándéka a Konvent története könyv alakban, így tisztelhetünk az elődök küzdelmei, nagyszerűsége előtt. Divós Lajos
Tóth Sándor az augusztus 13-i számukban megjelent Vannak még csillagok című remek írása élén „valamelyik poéta életművéből” valónak említi „az emlékezetéből kipattant sorokat”: „Induljunk szívünk dzsungelében az embert megkeresni… bennünk fénylő csillag merj már megszületni.” Ha Mészöly Dezső tanár úr tenné föl rejtvényként ezen idézetet a Lyukasóra című tévéműsorában, talán még jobban elbizonytalanodna az ember! Most azonban rögtön meg tudok/tudnék felelni a kérdésére. Megosztom a tisztelt szerzővel és az olvasókkal is. Puszta Sándor (1911-1983) jeles papköltőnk Bennünk fénylő csillag című költeményéről van szó. Igazából én is csak 1974, a Bronzveret című kötetkéje megjelenése óta ismerem (63.o.). Azóta nem egy vízkereszti szentbeszédembe előszeretettel építettem be e magvas, könnyen meg is tanulható verset. Érdemes elsajátítania mindnyájunknak: sírásra görbült a szánk gyáva lett bennünk az öröm induljunk szívünk dzsungelében a jóságot még ma oh bennünk fénylő csillag Két évvel később A fények rézsűt esnek című gyűjteményes kötetében a 2. sor ennyiben módosult: „mikor a legszebben…” Holczer József piarista Kecskemét Boldog Gertrúd A Magyar Nemzet 2000. szeptember 29-ik számának 17. oldalán található rövid közleményhez „Ezen a napon született Boldog Gertrúd (1227) katolikus grófleány, apáca.” Kiegészítésül közlöm: Ő Lajos thüringiai őrgróf és Magyarországi Szent Erzsébet harmadik gyermekeként született. Fiatalon aldenbergi premontrei apáca lett. Rövidesen apátnővé választották. Különös adománya volt a viszálykodók megbékítésére. A IV. Orbán pápa által bevezetett úrnapi ünnepet mindig nagy pompával ülte meg. Ünnepe augusztus 13. Mindez B. Grassl (fordította Tóth Péter): A premontrei rend szentjei 1941-ben megjelent művében olvasható. Gáspárdy Pál, Nyíregyháza
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
