|
Missziósvasárnap Ezen a napon a missziókra és a misszionáriusokra emlékezik az egyház. Legtöbbünknek távoli országok félvad pogány népei jutnak eszébe a misszió szó hallatán. Minden tiszteletünk azoké a hős lelkű papoké, szerzeteseké, akik készek voltak elmenni „az egész világra”, hogy Krisztus miszsziós küldetését teljesítsék. A missziós küldetés kétezer év után sem lett könynyebb. Inkább sokrétűbbé vált. Fel kell ismerjük, hogy a missziós területek itt vannak a közvetlen közelünkben: az utcán, az aluljáróban, a kocsmában, a drogambulancián, a börtönben és a hajléktalanszálláson. Az iskolákban és a közintézményekben. Akár a templom mellett és a szomszédos lakásban. És az emberi szívekben. Ha hiányzik az öröm az életünkből, akkor magunk is „missziós terület” vagyunk. Aki tiszta örömöt tud ébreszteni az emberben, aki fölismerteti velünk, hogy az élet értékes és szeretni való, az az Örömhír hiteles követe. Ez is eszünkbe juthat a missziósvasárnapon. Képünkön Keszthelyi Ferenc váci püspök az egyik nagymarosi találkozón mise előtt együtt táncol a gyerekekkel. Kipke Tamás-Cer István
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|