Alleluja
Csernus Anna rajza
Értem, mi a virág, s az őt ölelő rét,
Értem, mi a sivatag, s a benne fújó szél.
Értem a zúgó fák lágy lombkoronáját,
Értem a hegyeknek hallgatag csodáját.
Értem, miért sír a Téged vágyó szív,
Értem a tárt kart mivégre egyre hív.
Értem a lélek magasló röpülését
Értem az utaknak tövises ösvényét.
Ó, értem megannyi csodádat, Istenem!
Értem a szívemet, kit vágy: Tégedet!
Bár hallgattunk, most fölzeng újra-újra:
zeng Feléd a mámoros, égi halleluja!
Zeng Feléd, úgy száll egyre magasabbra,
A szívem is felrepül, fel a magasokba,
Mert nincsen drágább és dicsőbb énekem:
Alle-alleluja! - ezt zengem szüntelen!
Bognár Dóra
|