|
A feltámadt Krisztus adományaiHúsvét második vasárnapjaMindegyik evangélium beszámol arról, hogy a feltámadt Krisztus megjelent a tizenkét (illetve tizenegy) apostolnak, s egyetemes megbízatást adott nekik. Ám mindegyik evangélista sajátos módon és hangsúlyokkal beszéli el ezt az eseményt. János evangéliumának érdekessége, hogy szoros kapcsolat állapítható meg a jelenésről szóló elbeszélés (Jn 20,19-29) és az evangélium korábbi részei, főleg a búcsúbeszéd között. A feltámadt Krisztus, akiről János külön kiemeli, hogy zárt ajtókon keresztül érkezett - tehát nincs többé kötve a térhez és időhöz -, így szólítja meg tanítványait: Békesség nektek. Bár a béke (shalóm) megszokott üdvözlési formula volt a zsidóknál, itt többről van szó, mint egyszerű köszöntésről. Hiszen Jézus az utolsó vacsorán - éppen távozásáról és visszatéréséről szólva - a béke adományát hirdette meg: Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja (14,27). A béke a bibliai felfogásban nem pusztán nyugodt, félelemtől mentes lelkiállapotot jelöl, hanem az isteni adományok bőségét, egyszóval az üdvösséget. János evangéliumában a béke az örök élet szinonimája, amely az Atyával és a Fiúval való életközösség által már most osztályrészül jut a tanítványoknak (vö. Jn 17,21). A békekívánságot Jézus később, a tanítványoknak adott küldetés előtt (20,21) megismétli. Ez azt mutatja, hogy a Jézus által adományozott békének kell elkísérnie a tanítványokat jövőbeli feladatuk teljesítésében. Ugyanakkor a béke folytonosságát a Szentlélek biztosítja, akit a feltámadt Krisztus lehelt tanítványaira, s aki ezáltal az ő vezetőjük, pártfogójuk és tanítómesterük lesz (vö. Jn 16,13-16). Öröm tölti el a tanítványokat Mesterük láttán, aki kezét és oldalát megmutatva igazolja előttük személyazonosságát. Ezáltal ismét Jézusnak a búcsúbeszédben elhangzott ígérete teljesedik be: Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki (16,22). A tanítványok öröme, amely a feltámadt Úrral való találkozásból fakad, szintén a Szentlélek által válik maradandóvá, hiszen a Lélek tudatosítja bennük, hogy Jézus győzött a világ és a világ fejedelme felett (Jn 16,11). A tanítványoknak adott küldetés is kapcsolatban áll Jézus korábbi kijelentésével: Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem én is őket a világba (17,18). A tanítványok Jézus küldetését folytatják, amelyet az Atyától kapott. Jézus küldetése pedig alapvetően a bűnök megbocsátására, a bűnöktől való megszabadításra, tehát a megváltásra irányult. Már Keresztelő János ezekkel a szavakkal mutatta be Jézust: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét (Jn 1,29). Húsvéti megdicsőülése után Krisztus tanítványait is részesíti ebben a bűntől megszabadító hatalomban. Fontos hangsúlyozni, hogy Jézus a Szentlélek által, vele eltelten teljesítette küldetését, s szavaiban is az életadó Lélek volt megtapasztalható (Jn 3,36; 6,63). A Feltámadott ezt az életadó Lelket leheli tanítványaira, s így teszi őket alkalmassá arra, hogy a bűnös világ megmentését az ő nevéen és őt képviselve munkálni tudják. Jézus lehelete az ószövetségi teremtéstörténetre emlékeztet: Megalkotta az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett (Ter 2,7). Miként az első teremtéskor Isten lehelete embert - Isten képére és hasonlatosságára - hozott létre, ugyanúgy Krisztus lehelete, vagyis a Szentlélek adományozása Isten fiaivá - az egyszülött Fiú hasonlatosságára - alakítja a tanítványokat. Isten teremtő lehelete életet ad, Krisztus újjáteremtő lehelete pedig örök életet. A Tamással kapcsolatos jelenetnek is van előzménye az evangéliumban, mégpedig abban a szemrehányást magában foglaló mondásban, amellyel Jézus a kortársak jelt követelő magatartását kifogásolta: Hacsak csodákat és jeleket nem láttok, nem hisztek (Jn 4,48). Jézus nem tagadja annak lehetőségét, hogy a csodák hitre vezetnek, de elutasítja, hogy a csodákat abszolút feltételként fogják fel. Annak ellenére, hogy Jézus eleget tesz a kételkedő (látni és érinteni kívánó) Tamás kérésének, a végső kijelentés itt is figyelmeztető jellegű, s egyúttal az igazi hitet és boldogságot hirdeti meg: Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégs hittek (Jn 20,29). Ez a kijelentés arra figyelmeztet, hogy hittel hagyatkozzunk az apostolok tanúságtételére, hiszen a feltámadt Krisztus adományait (béke, öröm, bűnbocsánat) mi már nem a Feltámadott látással való megtapasztalása által kapjuk, hanem azon az egyházon keresztül, amelyet Jézus a saját küldetésében részesített, s amelyet a Szentlelket kiárasztva ő maga teremtett meg. Kocsis Imre |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
