|
Húsvét boldogságaEvoé!Magam is mindig a bűnbánat embere voltam. Ebben növekedtem. Ez volt a vallásom. Ez volt mindig is Jézus, a megtört. Az esendő ember az elhagyott Istenben. Akit az ember elhagyott. Mert, ha fordítva lenne, nem marad semmi. Azt hiszem, a katolikus valláson végigvonul a gyász. Az eredendő bűnért lakoló isteni gyermek és isteni ember. Bűnben fogantunk, abban leledzünk. Múltkoriban Molnár Tamásunkkal beszélgettünk, mely beszélgetésben visszahallottam gyermekkori és saját mély-élményeimet a bűn lesújtó jelenlétéről életünkben. Ő is ezt erősítgette. Nem az Isten tehet bűneinkről - ez nyilvánvaló -, hanem mi magunk. A bűnös ember végigvonul a történelmen. Hosszú életem során magam is bűnbánatos, bűntudatos ember voltam - gondolom, jogosan is, hiszen az ember bűnt bűnre halmoz, bűnben él. A katolikum a bűntudat vallása. Az Istentől elszakadt ember kiáltozása Isten után. Gyötrelem. Jézusunkkal bujkálunk Heródes elől, menekülünk Egyiptomba, a levágott fejű Keresztelő János keresztel bennünket vészjóslóan. Jézussal böjtölünk a pusztában. Mintha csak állandóan a bűn elől menekülnénk. Színesebb a bűnbánatunk, mint az életünk. Ahogy a középkorban, nagyobb regények a bűn regényei, mint az erényéi. Mint az örömé. Maga húsvét is a lila péntek árnyékába esik. Midőn gimnazistaként a teljes húsvéti liturgiába vetettem magam, olyan eleven penitenciába estem, hogy az már-már fájdalmasan, de kéjes érzéssel töltött el. Vészjósló. Vészjósló a mi bánatunk és kereszténységünk. Az egész középkor legnagyobb momentuma Dante Pokla. Nincs az az örömhimnusz, mely fölérne vele. A Tisztítótűz vagy a Paradicsom a Pokolhoz képest szinte unalom. Az igazi, megrázó gyötör-képek a Pokolban tündökölnek, Salvador Dalí is a Poklot tudja úgy megeleveníteni, hogy visszahőkölünk. Ez a mi vallásunk. Ez a mi idegrendszerünk. A fájdalmon átszivárog belénk az Isten. Bizony. Az egész európai kultúra, vallási attitűd a szenvedés attitűdje. A bűnt bánó és a bűnt elkövető ember. A megváltásra szoruló. Hogy írja Kosztolányi?
Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve, * Nagypéntek. Testi-lelki nagypéntek, évszázadokon, évezredeken át. Meghalt a Nagy Pán. A nagy Pán halott! Reviczky rettegése... József Attila bűnbánati pörölye... egészen a skizofréniáig. Ebben a hasadásban még az is bűn, amit el sem követünk.
Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség S tovább, tovább:
Zord bűnös vagyok, azt hiszem, Meddig, meddig? Az Isten kegyéből kivetett - vagy kikerült - ember mázsaként hordja hátán sorsának és balválasztásának terhét. Ez a mi kolompunk. Ezzel kolompolunk be nagypéntek ablakain. Ez a mi húsvétunk, Jézus Krisztus szenvedése. A mi szenvedésünk. * Én látom a boldog Krisztust. A fényárban úszó Jézus Krisztust. Virágvasárnap érkezik. Föl van málházva a jeruzsálemi út virágaival. Szállnak a harangok. Röpködnek a napsugarak a barackvirágok rózsafehér lepkéi között. Emelkedik az út. Ahogy öregszik az ember, azt érzi, ahogy nehezebb, úgy magasabb is. Fölível az út. Nem lehet örök gyászban élni. Nem lehet a mély bűntudat kaftánjába gabalyodni. Megszoktuk a szomorú Jézust. A lesújtott, emberi Krisztust. Mindennapjaink mélybe rántó poklait és sanyarúságát. Lila húsvétjaink is ezt kongatják fülünkbe. Ám, nézzetek körül:
Jön az Úr a körmenet élén, Emberek! Húsvétolók! Nem érzitek? Krisztus szenvedése is pompázatos és életteli! Ez nem egyszerűen a szenvedés Jézusa! Mi nem egyszerűen a szenvedés és bűn gyermekei vagyunk! Sursum corda! Nézzétek ezt a hatalmat! Ez nem egyszerűen az esendő ember szenvedése, ez Isten jelenlétele is! A kereszténység nem a bűn vallása. Nem a gyász katonái és élet vertjei vagyunk! Gyermekei annak, aki a leghatalmasabb a világon, a mindenségben! Itt nem a gyermeteg Krisztus hull porba! A Mindenható! Az Isten! Alleluja! Hozsánna a magasságban! Krisztus a Mindenható! Gyurkovics Tibor |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
