2000.
április 23-30. LVI.
évf. 17-18. (2700-2701.)
„Ha ugyanis a halottak nem támadnak föl, akkor Krisztus
sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek…
Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak
vagyunk minden embernél…”
(1 Kor 15,16-19)
Ott áll íme az Asszony
két keze nyújtva
az ég felé nyitott tenyerek
szelíd gerlepár
a bölcsővé hajlított karok
nem fáradnak várni
hány éve már?
mindjárt fölnéz a gyermek
a pribékek összeszokottan
veszik le a testet
fejsze fogó a szögek
maguktól kiesnek
a tépett sebek már alig
rozsdavér-könnyesek
a lehulló kar kősúlya
a kisded ökölszorítása
mindjárt fölnéz a gyermek
hány éve már?
ölbe veszi mellére szorítja
kicsi arcát arcához
testébe ringatja - íme Ő az
kitárt karokkal égre nyitott tenyérrel
suttog: - Magasztalja lelkem...