|
Harangozzunk együtt húsvétvasárnap reggel!
Régen, ha tűz volt, árvíz vagy a török fenyegetett, megkongatták a harangokat. Siettek haza az emberek. Baj van! Tűz van! Sosem firtatta senki, melyik templom harangja szól. Reforámtus? Katolikus? Evangélikus? Mindegy, seíteni kell! Egyek voltak a bajban. Legyünk végre egyek az örömben is. Hiszen közös a mi örömünk, minden keresztény/keresztyén öröme: Urunk feltámadásának ünnepe. Merjünk hát együtt örülni, örömünket megvallani és hirdetni. Szerezzük meg Atyánknak megbékélésünk örömét, legalább néhány percre! És üzenjünk akár egy harangszóval - félretéve minden nézeteltérést, akárhány éves háborúskodást, sérelmet, fájdalmat -, hogy most együtt vagyunk, egyek vagyunk ebben az örömben. Nagy volt az áldozat! - együtt köszönjük. Ahol két templom van, együtt harangozzon, ahol csak egy, ott az tolmácsolja minden hívő köszönetét! És a városokban az a sok harang. Szóljon mind, egyszerre húsvétvasárnap reggel hat órakor, öt percig! És senkinek se késsen az órája! Hogy lesznek, akik boszszankodnak, hogy felverjük a várost, a falvakat, hogy megbolondultunk... Épp ellenkezőleg: most józanodtunk ki! A templomokban mondott közös imádságainkat ott fönt meghallják, de oldalt a falak felfogják. A harangszó minden irányba száll, nem ismer határokat. S ha a kívülállók, értetlenkedők közül csak egy is rácsodálkozik és elgondolkozik - már ez is valami. Zengjen hát a közös harangszó húsvét vasárnap reggel hat órakor. Hogy ki harangozzon? Mindenki, aki úgy érzi, hogy érte is meghalt és feltámadt a Megváltó Krisztus. Kertész Mária |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
