|
„Keressétek, ami odafönt van...“Húsvétvasárnap
Húsvétvasárnap ünnepi evangéliuma Jézus feltámadásának első jeleit tárja elénk Szent János megfogalmazásában. Az evangélista a sírhoz kimenő asszonyok közül csak Mária Magdolna alakját emeli ki, aki a többi evangélista asszonylistáján is szerepel. Szól még Péterről és a szeretett tanítványról, akit az egyházi tradíció joggal azonosít János evangélistával. Az evangéliumi jelenet hangvétele polémikus, vitázó-érvelő, amin nem kell csodálkoznunk, ha figyelembe vesszük, hogy az apostoli igehirdetésnek mennyi ellenségeskedés közepette kellett tanúskodnia Jézus feltámaásáról. A nyitott sír láttán Mária Magdolna első félelme az, hogy elvitték a holttestet. Ez a megjegyzés emlékeztet a Máténál olvasható elbeszélésre, amely szerint széles körben elterjedt a szóbeszéd: a tanítványok ellopták Jézus holttestét. Ezért hangsúlyozza az evangélium, hogy a halotti leplek gondosan összehajtva a sírban maradtak. Persze ez nem abszolút bizonyíték, mégis jelzi, itt nem a holttest elviteléről van szó. A Jézus feltámadásába vetett hit fokozatosan, több pillérre épülve bontakozik ki az első keresztényekben. Mária Magdolna első gondolata is az, hogy elvitték a holttestet. Péter, aki János evangéliuma szerint is vezető szerepet tölt be az apostoli testületben, csak megállapítja - a későbbi tanúságtétel szempontjából mintegy hivatalosan - az üres sír és a rendezett leplek tényét. Egyedül a szeretett tanítványról szól úgy az evangélim, hogy látta és hitt. De még ez sem tekinthető a teljes hitnek, hiszen a befejezés arról szól, hogy még nem értették az Írást, amely szerint Jézusnak föl kell támadnia a halálból. Visszatérnek tehát övéikhez, és hallgatnak, legalábbis a föltáadás nem kerül szóba. Mária Magdolna akkor jut el a hitvallásra és a feltámadás meghirdetésére, amikor találkozik a Feltámadottal. Péter és a szeretett tanítvány is a Feltámadott megjelenésekor nyerik el a bizonyosságot. A János-evangélium második záradéka szerint Péter csak pásztori küldetésében jut el a húsvéti hit teljességére. Előtte, a csodálatos halfogás jelenetében, bizonytalankodását a szeretett tanítvány tanúsága szünteti meg. Melyek tehát azok a pillérek, amelyekre épül a föltámadás bizonyossága? Az üres sír, Isten igéjének, az Írásoknak a tanulmányozása, a jelenések találkozásai és a szeretet Jézus Krisztus iránt. Mi, mai keresztények, elfogadjuk az ősegyház tanúságát az üres sírról és a feltámadás utáni jelenésekről. Ez azonban korántsem elég ahhoz, hogy a Feltámadottba vetett hit életünk meghatározó ereje legyen. Meg kell ismernünk Isten igéjének mély értelmű valóságát, különösen Jézus tanításának életalakító hatását. Minél inkább megküzdünk e tanítás tettekre váltásáért, annál inkább kibontakozik bennünk a ragaszkodás és a szeretet Jézus iránt. Minél inkább komolyan vesszük a felebaráti szeretetet, annál bensőbben kapcsolódunk a Feltámadotthoz. Bár az első tanítványok konkrét jelenéseiben nem részesülünk, de az egyház szentségeiben újra és újra találkozhatunk Vele. Mert hitünk azt tanítja, hogy a szentségi jelek mögött az élő Krisztus van jelen számunkra. Az alkalmi keresztény, a felületesen vallásos ember nem evez a mélyre, hogy ott vesse ki a hálót. Ezért telve van kétségekkel, megoldatlan problémákkal. Nem tud mit kezdeni húsvét örömhírével, a Feltámadott bizonyosságot ébresztő kegyelmével. A mai egyik (választható) szentleckében Szent Pál buzdít bennünket (Kol 3,1-4): Ti, akik Krisztussal föltámadtatok, keressétek, ami odafönt van... ami odafönt van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Az apostol jó pedagógus, tudja, hogy az ember világnézetét, gondolkodásmódját meghatározzák vágyai, törekvései, céljai, és az azok elérésére kifejtett energiák. Ha csak az elmúló dolgokra figyelünk, elveszíthetjük fogékonyságunkat az örök javak iránt. Pedig szívünk mélye nyitott a végtelen, a halhatatlan, a teljesség irányában. Ezért keressük mi, hívők az igazi kincseket is - nem tagadva a földiek fontosságát. Így tudunk kiszabadulni parányi létünk korlátain túlra, és találkozni az örök élet előízével. Ahol a napi fáradozások árán megvalósul a jóság a bűn ellenében, ahol a szelíd bölcsesség túl tud lépni a durva indulaton, ahol a békességszerzők sikerrel járnak, ahol a szépség és igazság feloldja a görcsöket, ahol a szeretet fölemeli és megnyugtatja a félelemben élőket, elhagyottakat, ott az odafönt valók fénye sugározza be a földi életet. És az ezen munkálkodó ember tudja kimondani őszintén, mély meggyőződéssel: Krisztus föltámadt! Valóban föltámadt! Gaál Endre |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
