|
LevélféleA hatvanéves Bakallár Józsefnek
Útkanyar és mennyi fény. Aki az élettel szembesül, csak belülről láthat. A művészet képi világa maga a szembesülés, ahogyan a zene - és fölfejthetetlen. Titok, amint a hit, a vallás titkokkal teli. Bakallár József művészete ugyanez a szembesülés. A hatvanéves alkotó önvallomása vonallal, színnel, eszközül azzal, amely nem lehet több a maga funkciójánál; a többet a sugalmazottság adja, elragadó képzelettel a teremtett világ összetartozó sok-sok részlete, ahol egy útkanyar, kóró, kertek alján leheveredő Nap ugyanolyan értékű, mint maga a Mű, a teljességében: nem választható el egység és részlet. Mennyi boldog órát szerzett eddig a jó barát ezzel a figyelemmel, meditáció-kényszert templomi képeivel, hatalmas tónusú hangszerelésével a keresztutakon; muzsikálnak a stációk, ahogyan Bach Máté-passiója. A keresztutak vándora most megáll a holdtündöklésű útkanyarban, vérei-ősei cserháti dombjain, ahonnan elindult a titkok zarándoka és megérkezett oda, ahol nem érdemkereszteket, díjakat osztanak, hanem csak mélyebbre száll a lélek, hogy tovább keressen és megtartsa a szeretet mélypont ünnepélyét. Leülünk egy csöndes asztalhoz kertek sarkában, s tudjuk: a hajnal a kancsóját ránk köszönti. Rád, aki annyi fényt gyűjtöttél vásznaidra, eddigi életedben, s nem az érdem érdekelt, hanem a hívás: Isten adta tehetséged. Minig a szépért verekedtél, s lehet-e sikeres az, aki nem enged ebből a divattalanná vált esztétikából? Ezért vagy a legsikeresebb. A fáradhatatlan szeretet vezet, miért jutalmaznák? Nézem képeidet, rajzaidat. Tájakban az élmény valóságos metafizika-fénydimenziókban, könnyedség és lebegés fókuszában is a mélység, amely önmagunk vizsgálatára szólít. Madarak, anyák, fészekcsend, esthajnal: legisztább fogalmak öltenek szín és kompozíció-testet valósággal szembesülő álmaidban, s valamennyi a keresztre irányul, amely mindeneket magához vonz. A lehajtott Főről énekelsz, ez művészeted kulcsszava. Fákat csodáltam egyszer naplementén, és magányos kutyát láttam gyökérágak közt. Mintha az Emberfia üzent volna, ahogyan te is hallod, gyökereket festve... Gyökér-hűség, jóság, szeretet vezérel, vezéreljen ezután is. A többivel ne törődj. Művész vagy, életed keresztre feszülés, ahogyan Érsekhalmán, a templomban jelzed Szent Család képeden: kereszt formájában komponáltad a legzentebb Szentélyt. A misztériumot, melyet soha meg nem érthetünk. Ezért a miénk. Lehet gazdagabb a jutalmad? Áldjon meg az Isten. Tóth Sándor |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
