|
Passió Csíksomlyón
Ahol a két somlyói hegy - a kicsiny és a nagy - összeölelkezik, a zöld nyeregvölgyben ember közelít. Az Ember fehér ruhában, s mintha csak a helybéli ferences iskola diákjai lépnének elő a tizennyolcadik századból. Az atyák lejegyzésében maradt ránk a nagypénteki misztériumjáték néhány szövegváltozata. Jézus Krisztus szenvedéstörténetét minden húsvétkor fölelevenítik, ahol katolikusok élnek. A színjáték ismerős, az egyes jelenetek az emberiség nagy drámatörténetében a megrendítő fölvonások. De vajon tudjuk-e, kicsoda ez az Ember? Akiről a tanítványok gondolták-hitték, hogy ő a Megváltó, de mégis kételkedtek. Először nem akarták fölismerni őt, amikor föltámadt. Hinni akartak, de ugyanakkor kételkedtek is. A hit, a hinni akarás és a hinni tudás a kételkedéssel együtt kavarog az emberben. Talán azért, mert olyasmi esett meg kétezer esztendeje Jeruzsálemben, aminő soha azelőtt és azóta sem. Az Ember egyszeri jelenségként - valóságként - tűnt föl a történelemben élő embernek, s éppen egyszeri kereszthalála és feltámadása a bizonyíték és a bizonytalanság forrása. Jézus Krisztus nem támadt föl kétszer, nem váltotta meg kétszer vagy több alkalommal az emberiséget. Ha így lett volna, könnyű lenne tudni és hinni. A megismerés alapja ugyanis az ismétlődés, a hasonlítás. Ennek segítségével helyezzük el a jelenségeket a világ rendjében. De mit kezdjünk az egyszerivel? Ami nem hasonlítható semmi máshoz? Abban csak hinni lehet. Csak hinni? A passiójáték eleven csöndjében, Erdély hegyeinek zöldjében az ember újból rá- s magára döbben: hitet kaptál, növeszd magadban az élet e lényeg-horizontját, hogy lásd meg az Embert, és sorsában a magad igaz történetét. Fotók: Cser István
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
