|
Minden igenné lettLegyen nekem a te igéd szerint (Lk 1,38). Szűz Mária mondta ki ezt hittel és teljes, személyes meggyőződéssel. Isten Igéje az ő Fia, a második isteni személy, Jézus Krisztus, aki az egész teremtett világban megdicsőül: kimondatik, mint a feltétlen és végérvényes igen az Atya akaratára. Szűz Mária Krisztusra mondta az igent, Krisztus pedig az Atyára. Szűz Mária igenje világra hozta Jézus Krisztust, akiben megvalósult az Atya akarata, és benne meg is dicsőült. Isten létének nyilvánvalósága kezdettől fogva világít a világban. Valóságának mibenlétét azonban a Szentlélek ragyogtatja föl Krisztus dicsőségében. Ám ezt úgy szüli a világ, mint ahogyan Szűz Mária szülte Krisztust; keserves körülmények között. Végül is minden alkalmas médiumává lesz az ő dicsőségének - pokol és mennyország egyaránt. * * * Teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy egyetlen olyan új, korszakalkotó fölfedezés sem látott napvilágot, amelyet valamiképpen már ne alapoztak volna meg, amelynek a fölismerése éppen ezért már ne lógott volna a levegőben. De mit is jelent ez: a levegőben lógott? Azt, hogy senkié nem volt, senki nem birtokolta, de mindenki hozzátette a magáét, hogy végre valakiben megszülethessék a fölismerés. Nincs ez másként a lelkiéletben sem. És mégis van egy lényegi különbség, ami abból ered, hogy míg a tudomány területén a zsenialitás kellő garanciát biztosít a távolba mutató fölfedezések megszületésére, addig egy kor lelki, erkölcsi problémáit mégsem gondolhatjuk, hogy a szellemünk erejére támaszkodva képesek lehetünk megoldani. Pedig a becsületesen gondolkodó emberek számára az erkölcsi élet megoldatlanságai egy szikrányial sem jelentéktelenebbek, mint amelyeket a tudomány állít eléjük. Bár mindenki tudja, hogy az erkölcsi kérdésekre a helyes választ a lelkünkben, a lelkiismeretünktől kaphatjuk meg, mégis mintha éppen ez okozná a legnagyobb ellenérzést azokban, akik manapság gondolkodó embereknek vallák magukat. Ám ha alaposabban megnézzük, nem is olyan nehéz fölismerni ennek az okát. Mert amíg a tudomány újabb és újabb belátásai csak egy-egy lépéssel visznek előbbre, addig a lelkiismeret minden egyes döntésében olyan beláthatatlan távlatot mutat, amit nem is lehet másként, csak hittel, bizalommal és szeretettel elfogadni. Hiszen a becsület, a hűség, a jóakarat, mind-mind olyan tartalommal bírnak, amelyek nemcsak lépésnyi távolságok, de a korlátlan jövő kiépítésére ösztönöznek. Isten bölcsessége - előre látó okossága - abban nyilvánul meg, hogy mielőtt valami örök érvényűt tenne, előtte olyan nyilvánvalóvá teszi tettét, hogy az már - kikerülhetetlen - következménynek tekinthető. Ám ez a józan ész számára szinte logikusan bekövetkező esemény, minden látszat ellenére - igaz meglepő, váratlan fordulattal - örök időkre rendezi dolgainkat. Gondoljunk csak Jézus halálára. Nem a véletlen műve volt. Isten a próféták által jó előre kinyilatkoztatta, hogy a Messiásnak szenvednie kell (Lk 24,46). Az ő kínjaihoz a bűnbeesés óta mindenki hozzátette a magáét, hiszen az ő messiási halála - miként maga a halál is - a bűn kikerülhetetlen következménye. Lelkiismeretünk tisztában van azzal, hogy Jézus keresztre feszítése a mi művünk volt. Mivel pedig nincs olyan zseniális elme, amely képes volna a halál misztériumán átlátni, vagy azon egy arasznyival is túllépni, ezért éppen Isten az, aki kereszten függő Fiának vére által megtisztítja lelkiismeretünket (Zsid 9,14). Lehetőséget adva ezzel arra, hogy szívünkben a hit által elkötelezzük magunkat, vagyis igent mondjunk Isten legnagyobb ígéretére: föltámadva a halálból örökre vele, egészen pontosan benne élhetünk. fl - gj |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
