|
Húsvét a családban
A keresztény családok sokféle módon készülnek az egyházi év legnagyobb ünnepére. A hitünkről való együttes gondolkodás és az ünnepi szokások gyakorlata mind a gyerekek, mind a szülők számára maradandó élményt jelentenek. Ezekről a közös tapasztalatokról kérdeztük Csernus Lászlót és Csernusné Kollár Ágnest, akik öt gyermekükkel együtt ünneplik az idei húsvétot. Anna (hét és fél éves), Julcsi (hatéves), Misi (négyéves), Palkó (hároméves) és Fülöp (másfél éves) szüleikkel együtt a budapesti, Karolina úti Gyümölcsoltó Boldogasszony-lelkészség hívei. Ágnes: A nagyböjt és a húsvét minden évben nagy élmény számomra, különösen amióta látom, hogy a gyerekek kezdik érteni, miről is van szó az ünnepi szertartásokon. Persze gondosan fel is készítjük őket, hogy ezek az események ne legyenek számukra unalmas, kötelező dolgok. Az olvasmányokat például elmeséljük nekik a Képes Biblia segítségével. Megmutatjuk nekik a húsvéti gyertyán az évszámot, elmagyarázzuk a tömjéncsomók jelentését, együtt készítjük a feltámadási körmenetre a lámpást. A gyerekek nagyon fogékonyak az ünnepkör énekeire is. Főleg népénekeket tanítok nekik, mert a gitáros énekek könnyebbek, és a gyermekmisén amúgy is megtanulják. A felkészítésnek komoly hatása van. Amikor Anna tavaly eltörte a kezét, azt mondta: Most már értem, hogy Jézusnak mennyire fájhatott az, amikor átszögezték a kezét, mert nekem is úgy fáj. Én ezért kibírom és megpróbálok nem sírni, hogy együtt lehessek Jézussal a szenvedésben. Az ünnep fontos része az is, amikor húsvétvasárnap elvisszük őket ételáldásra. Nagyon boldogok, amikor saját kis kosarukban az oltárhoz vihetik a kalácsot, tojást, sonkát szép fehér szalvétába csomagolva. László: Az előkészülethez tartozik, hogy idén nagyböjt idejére készítettünk magunknak egy táblázatot. Mindegyikünk vállalt két dolgot (pl.: türelem, rendrakás), amit megpróbál megvalósítani. Ha ez sikerült, akkor aznap egy szíecskével, ha nem, akkor egy síró emberfejjel jelezzük a táblázatban. A gyerekekkel keresztutat is jártunk a Karolina úti kápolnában. Ez már szokás nálunk. A szöveget ugyan mi, szülők mondjuk, de a szókincs és a megfogalmazás a gyerekek értelmi és érzelmi érettségének megfelelő. Például annál a stációnál, amikor Jézus találkozik Szent Anyjával, azt mondjuk: Jézus, édesanyád nagyon szomorú volt, amikor látott Téged összetörve, cipelni a keresztfát. Köszönjük, hogy nekünk is van édesanyánk, aki fájdalmunkban mellettünk áll, és egy simogatással, öleléssel, vagy puszival enyhíteni tudja azt, ami fáj. Húsvét lévén nem szabad megfeledkeznünk a népszokásokról sem. A lányok boldogan festik a tojásokat, számolják, hogy hány locsolójuk volt. A fiúkkal pedig megyünk a rokonokhoz, barátokhoz locsolkodni kisvödörrel, kölnivel, verssel. Összességében elmondhatom hogy igyekszünk a gyerekeket úgy bevezetni húsvét ünnepének mélységébe és szépségébe, hogy azt értelmileg és érzelmileg is át tudják élni. Nekünk szülőknek pedig újra és újra át kell gondolunk hitünket, hogy azt hitelesen tudjuk közvetíteni szeretetünkön, nevelésünkön keresztül. K. L.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
