|
Egy kupac homokból…Havanna lakótelepi csodák
A Havanna lakótelep előde az úgynevezett Állami lakótelep a kispesti és pestszentlőrinci határ között, a Mária Valéria- és a sashalmi telepekkel együtt, a nyomorúság egyik fokmérője volt. Trianon után az elcsatolt területekről menekülők, később hajléktalanok befogadója lett. 1934-ben kezdődött itt a Szent László-templom építése, amelynek főhajója 1936-ra elnyerte mai formáját. 1946-ban önálló plébánia lett. 1970-ben az Állami telepet lebontották, s a helyén elkezdődött a Havanna lakótelep építése. A templom is veszélybe került, de Somogyi László akkori plébános az unitárius lelkésszel Huszty Jánossal összefogva megmentették mindkét templomot. 1987 és 90 között plébánia is épült, amelyet később emeletráépítéssel bővítettek. 1995 és 97 között a templomot is teljesen felújították. Károly atya - Nagy Károly plébános - 1990 júniusa óta vezeti az egyházközséget. Olyan itt ez a templom a lakótelep közepén - mondja XIII. János pápát idézve -, mint a falu kútja. A plébánia építése után, 1990-ben, az udvaron maradt egy kupac homok, a drótkerítésen belül. Egy anyuka bekéredzkedett: játszhatna-e a gyereke a homokban. Játszhatott. Pár nap múlva egy másik jött, aztán egy harmadik, egyre többen jöttek a gyerekükkel. Voltak közöttük templomba járók, s olyanok is, akik nem. Károly atya szerzett egy csúszdát, az ottmaradt kupacból igazi homokozó lett. Csakhogy elmúlt a nyár, jött a rossz idő. Pedig milyen jó volna, találkozni, együtt lenni ezután is. Hát jó, itt a hittanterem. De jó volna egy héten többször is, minden nap! Így született meg az egyházi óvoda. A gyermekén keresztül sok szülő rendezte a házasságát, keresztelkedett, bérmálkozott meg felnőtt korában. Huszonötezer ember él a lakótelepen. A régi telep már valamennyire közösség volt, de a Havannára talán csak ötven család jött vissza. A többiek között bizony sok a gyökértelen, hit, ideálok nélkül élő ember. A szürke betonlapok között ott a falu kútja. Szomjazik, játszani szeretne a gyereke, közösségre vágyik? Jöjjön! Sokféle közösség van itt a homokozós gyerekektől, a gyeses-gyedes anyukákig, a házas csoporttól a nyugdíjas hittanosokig. Bárki jöhet, megpróbálhat gyökeret ereszteni valamelyik közösségbe. Aztán aki hajlandó komolyan felkészülni, annak számára a szentségek felvétele, a katekumenátus, az élete rendezése is szóba jöhet. A közösségben aztán olykor megtörténnek a csodák. Van szülő, aki először csak a gyerekét küldte el a hittanra, aztán maga is elkezdett járni, végül jelentkezett, hogy szeretne megkeresztelkedni. Egy matematikus évekig járt a házashittanra, mígnem elhatározta, hogy elsőáldozó lesz. A tudományos felkészülés időt igényel. Egy apuka a családos tábor esti beszélgetésekor elnézést kérve jelentette be, hogy ő bizony kétszáz százalékig nem hívő. Aztán eltelt két nap, következett a második bejelentés: már csak száz százalékig nem hívő. Ma oszlopos tagja az egyházközségnek. Mi a titka a falu kútjának? Mitől tiszta a vize, mitől kelt vágyakozást? Apró titkok vannak. Károly atya tagja egy papi lelkiségi csoportnak, a szabadnapjaikat együtt töltik, tapasztalatcserével, imával. Az egyik hitoktató javasolta évekkel ezelőtt: kezdjünk el közösen, rendszeresen imádkozni. Azóta minden pénteken este egyórás szentségimádás van a templomban. Tizenöten, húszan térdepelnek a padokban, odateszik lakótelepüket, gondjaikat, vágyaikat Jézus elé. A másik titokról Jézus beszélt, mondja Károly atya: Ahol ketten, hárman összejönnek az én nevemben Ez a titok a közösségben megszülető Jézus. A homokozótól az egyházközségi képviselő testületig. És még egy, teszi hozzá Károly atya: Nálunk mindig Húsvét van. Nagyon sok szenvedés, sok kereszt, meghalás - és ezt egyre többen tudatosan vállalják -, de minden nap tapasztaljuk a feltámadást is. írta és a fényképeket készítette:
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
