|
Békesség nektek!
Diák voltam, amikor kezembe került H. V. Morton Az Üdvözítő nyomában című könyve. Egyszerűen elbűvölt. Lélekben ott bolyongtam a Szentföldön, beletekintettem az üres sírba, és a mennybe szálló Üdvözítő után néztem a jeruzsálemi égbe. Gondolni sem mertem volna akkor, a hatvanas években, hogy Isten kegyelméből az álom valósággá válik, és meglátom a Szentföldet. Csak két üres sír van a világon, amelyet nem rablók ürítettek ki, hanem lakója felment a mennybe. Mindkét üres sír Jeruzsálemben van: Krisztus üres sírja a Golgota mellett és a Boldogságos Szűzanya üres sírja a Kedron völgyében. Krisztus feltámadt, Mária elszenderedett, de felvétetett a mennybe testben-lélekben, hogy teste ne lásson romlást. A Szent Sír a kereszténység szomorú megoszlásának tanúja. Az emlékhelyén emelt bazilikán hat keresztény felekezet osztozik. A Sírkápolna-üreg ortodox kézen van, de hajnal négytől hétig a római katolikusok is használhaták. A Szent Sír előtt a görög keleti, örmény apostoli és római katolikus, ferences gyertya is jelzi a három felekezet szerzett jogait. Megfogadtam egy öreg szerzetes tanácsát: letérdeltem, és behunytam a szemem. Éreztem, ott vagyok a hiteles helyen, ahol a világ Üdvözítője a kereszten megváltott engem, és feltámadt, mert szeretett és feláldozta magát értem (Gal 2,20). Nem zavart a szertartások sokfélesége, sem az összhang hiánya. Abban a gondviselésszerű kiváltságban részesültem, hogy 1972-ben a Speck páter néven közismert Werenfried van Straaten atya (az Ostpriesterhilfe alapítója) ösztöndíjával három hetet tölthettem a Szentföldön, három húsvétot éltem át (a görög húsvétvasárnap március 27-én, a zsidó peszach március 30-án, csütörtökön, a latin húsvétvasárnap pedig április 2-án volt). Valaki megkérdezte tőlem: miért nem ünneplik együtt a keresztények a húsvétot, ha az egység és a szeretet vallásának a hívei? Jogos kérdés. Kitértem előle, mert fájt. Tulajdonképpen minden vasárnap húsvétot ünneplünk, mert minden vasárnap a feltámadás emléknapja. De tény: megosztott kereszténység vagyunk. Pedig csak egységben lehetünk a Feltámadás hiteles tanúi (Jézus imája: Legyenek mindnyájan egy... hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. - Jn 17,21). Gyulafehérváron is: húsvéti allelujás körmenetünk alatt - néhány méterrel távolabb - görög keleti testvéreink még nagyböjtöt, virágvasárnapot tartanak. Hát még a Feltámadás ünneplésében sem lesz egység a keresztények között? Az ökumenikus mozgalom a Szentlélek ajándéka az ezredvégi kereszténységnek. Március 26-án a Szentföldön járt II. János Pál pápa. A béke angyala öreg és beteg törődöttségében is lehajolt, és belépett a sírüregbe. Jelképes látogatás volt. (Szent Péter óta csak VI. Pál tért vissza a pápák közül, 1964. január 4-én a Szent Sírhoz.) Eljött, hogy a jubileumi esztendőben felkeresse üdvtörténetünk szent helyeit. A nagy pápa álma nem valósult meg: a jubileumi esztendő nem hozta meg a várva várt keresztény egységet. Kelet pátriárkái külön zarándokoltak a Szentföldre a keleti (julián) karácsonykor, január 7-én Betlehembe, de a Szent Sírnál is voltak. Jeruzsálem a béke városa (ír - shalom). Kérjétek Jeruzsálem számára, ami békességére szolgál! (Zsolt 122 12,6 - A gyönyörű héber alliteráció nem adható vissza fordításban: Saalu sölom Jörusálájim!). Szomorú valóság, hogy a béke városa ma is rettegésben él. Csak Krisztus békéje hozná meg a békét. Már Jeremiás próféta is így látta: Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: »Békesség, békesség«, noha nincsen békesség. (Jer 6,14). A feltámadt Üdvözítő így köszöntötte tanítványait: Békesség nektek, én vagyok! (Shalom aléchem héberül, vagy sölám aléchon arám anyanyelvén). A húsvéti üdvözlet jókívánság is. A szentírási shalom többet jelent, mint békét. Benne van a teljesség, a sértetlenség, a védettség, a testi-lelki jólét. Ezt kívánjuk annak, akit shalom-mal köszöntünk. Ezt visszhangozták a keresztények kétezer éven át. Assisi Szegénykéje ismét belekiáltotta az elanyagiasodott világba húsvét örömét: Pace e bene! Pax et bonum! Béke és jóság! Egy külföldi látogató kedvesen kérdezte tőlem, hogy az első magyar határállomás nevében a shalom krisztusi üdvözlet akar-e lenni. (A község neve: Hegyeshalom.) Elgondolkoztam: milyen szép volna, ha igaz lenne. Mi volna, ha minden embertestvérünket a krisztusi békével köszöntenénk? Zúgnak a húsvéti harangok Jeruzsálemben és az egész világon. Ha elnémulnának vagy elnémítanák, akkor is tovább zúgnának a lelkekben: Békesség nektek! A feltámadt Krisztus békéjét kívánom minden embertestvéremnek. Kezdjük el magunkon: Krisztus kegyelmével valósítsuk meg Krisztus békéjét lelkünkben, Istennel és felebarátainkkal. Csak akkor tudjuk ezt a békét kisugározni családunkban, környezetünkben, munkahelyünkön, a társadalomban. Legyünk a feltámadt Krisztus tanúi. Szeretetből fakadó tetteink zúgják a világ fülébe húsvét üzenetét: Békesség nektek! Jakubinyi György |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
