Czigány György

Tíz mondat a szökőkútról

Apollinaire "rajz-versében" szökőkút vízsugarai hajladoznak: szavakból vannak, verssorokból. "Ó, ég felé szökellő emlék" - s egy másik ág e víz-játék fűzfa képeiből: "sír a szökőkút is felettem..."

A természet tüneménye az izlandi forrás, a gejzír, s művészetek ihletője a városok, kastélyok költői adománya: a szökőkút.

Respighi zenéje harangszót, lombsusogást, madárcsicsergést is társít a Villa Medici kútjának alkonyi csobogásába. A víz játékát örökíti meg Ravel zongoradarabja. Debussyé pedig az Alhambra vízmedencéinek holdfényes villódzásaiból fakadt: Este Granadában.

De inspiráló előzménye mindezeknek a Villa d´ Este szökőkútjai: szinte huszadik századi már ez a vízcsobogás Liszt romantikus zongorazenéjében.

A nyugalom fáradhatatlan lendülete épül, omlik a szökőkút természetében, a monotónia dinamikája él, a csendesség zsong benne. Mint rózsafüzért suttogó apácák hangja, szelíd erő, türelmes szárnyalás, lendület a mozdulatlanságban. Szakadatlan újjászületés: boldog, eleven várakozás.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu