Múltidéző

Emlékek a hőskorszakból (2.)

Kalász János tekintélyt parancsoló nagyságú íróasztala illett is egy részlegvezetőhöz. A kegyeit keresők "Janikám" elnevezéssel illették. Ferencvárosi származékként vasárnaponként a Fradi meccsein szurkolt, s hétfőnként megbeszéltük, melyik súlyos hiba okozta csapatunk végzetes vereségét. Ő intézte a többpéldányos terjesztést, tehát azt könyvelte, melyik plébániára hány példányt szállítson a posta, s hogy ezek ára rendben megérkezett-e. Ha nem, rendkívül udvarias levélben kérte az elmaradt összeg pótlását. Pontban délelőtt 10 órakor gondosan megterített asztalánál elköltötte tízóraiját, majd ebédig egy kulcscsomót dobált a mennyezetig, s a csörögve lehulló kulcsokat virtuóz ügyességgel kapta el. Remek emlékezőtehetsége okán bármelyik kérdésünkre azonnal válaszolt, hetente egyszer beszámolt a megjelent Új Emberről szerzett benyomásairól, amelyekben a bírálat szelleme volt az uralkodó. Nem kedvelte a szerkesztő "urakat" - az ő szájából az "úr" nagyon rosszul hangzott -, "nélkülünk nem tudnának mit kezdeni" - mondogatta. Ez persze fordítva is igaz volt. Erről azonban nem mertünk beszélni.

Magyar Kornélné, Emike az egyéni előfizetőkkel tartotta a kapcsolatot. Valóban kapcsolattartásról volt szó, mert az Új Embert ugyan feladtuk a fővárosi és vidéki előfizetőknek, a postavonalak is rendben elindultak, ám a lapok megérkezése körül mégis bajok voltak. Reklamáló levelek érkeztek, amelyekre elnézést kérve kellett válaszolni, ám a valóság keményebb megpróbáltatásokat is tartogatott: a budapesti előfizetők személyesen adtak hangot felháborodásuknak, amely néha komoly hangerővel történt. Emike általában mesteri beleérzéssel szerelte le őket, békét teremtve a háborgó szívekben. Napközben aggódva kereste a kapcsolatot három fiával, akik közül Magyar Kornél a rádió zenei szerkesztőjeként működik. Keresztnevét édesapja után kapta, aki zárás előtt érkezett, hogy hazakísérje feleségét. Csak akkor nem üldögélt a kiadóhivatal valamelyik ütött-kopott székén, ha a Forrai Miklós kormányozta Budapesti Kórusban próbált vagy fellépett.

A terjesztést később Keresztes Sándor vette kézbe. Számára ez komoly előrelépést jelentett a ranglétrán, eredetileg fűtőként nyert felvételt. Ő is a kereszténydemokratáktól érkezett, s üres perceiben - nem sok ilyen akadt, hiszen jó néhány gyermekét nevelte példásan, s a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet működtetése is bőven adott feladatokat - nem mondott le a párt szervezéséről. Villanásnyi esély adódott erre az 1956-os forradalom napjaiban, amikor Mihelics Vid vezérletével és vezércikkével a párt hajdani lapjának folytatásaként a Hazánknak is megjelent egy száma. (Dagadó kebellel vehettem tudomásul, hogy a Kocsy Anikó szorgalmas munkájának köszönhetően megjelent Lüktető újságlapok 1956 című gyűjtemény tartalmazza egyik írásom részletét. Én ugyan inkább arra a hőstettemre emlékszem, amint két parasztpárti fiatalemberrel szemben megőriztem a párt számára kiutalt Mérleg utcai szoba szőnyegét.) A rendszerváltás idején Keresztes Sándor és Mateovics Tivadar szervezték újjá a pártot. Sándor bácsi ezután hazatértéig vatikáni nagykövetünk volt.

Mint már elmondtam, a kiadóhivatal egyik irányban a "gépterem" felé nyílt. Másik ajtaja egy ugyancsak sötét helyiségbe vezetett. Itt a szerkesztők fogadták vendégeiket és az alkalmi írókat. Közülük a legveszedelmesebbek díszes iniciálékat rajzoltak kézirataik első lapjára. Ezek a kéziratok semmi jót sem ígértek. A szobácskát kellemes illatok járták át, a fövő ebédek gőze. Az én időmben Rózsi néni, a tiszti kaszinó hajdani szakácsnője vezényelt a konyhában. Az ő főztje komoly hízókúrát jelentett, de hasonló volt a helyzet Lidvina nővér kosztjával is. Rózsi néniben egy őrmester természete éledt újra, a nővér viszont kedves és szelíd volt, mint a bárány.

Az ebédlő hosszú asztala mellett két turnusban folyt az ebédeltetés. Midőn elhangzott az "első asztal", majd a "második asztal" kiáltás, mindenki lelkesülten loholt az ebédlő irányába. Amikor a másodiknál ülhettem, ez már a belső körökbe fogadtatásomat jelentette. Én legalábbis így éreztem.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu