|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
A kereszténység változó helyzete Latin-Amerikában A legnagyobb brit katolikus hetilap, a Catholic Herald a közelmúltban a kereszténység helyzetét elemezte a latin-amerikai kontinensen. Latin-Amerikában a kereszténység helyzete teljes átalakulásban van. A folyamatokat a régió sok megfigyelője meghökkenéssel szemléli - írja cikkében Samuel Gregg, az amerikai Acton Intézet igazgatója. A tényeket áttekintve a szerző megállapítja, hogy a venezuelai Hugo Chavez elnök, a kubai Fidel Castro, az ecuadori elnök, Rafael Correa, valamint a nicaraguai Daniel Ortega - mindannyian baloldaliként - egyházellenes politikájukban evangéliumi kifejezéseket használnak népszerűségük növelésére. Néhányan közülük igyekeznek keresztény mivoltukat hitelessé tenni vagy békét kötni a katolikus egyházzal, mint Ortega. Ezt a jelenséget tovább bonyolítja két további tényező. Az egyik a felszabadítás teológiájának jelentéktelenné válása, amely a cikk szerint sosem lett tömegmozgalommá a kontinensen. Csak azok a középosztálybeli latin-amerikai teológusok vallották magukénak ezt a tant, akik az 1960-as években az erősen neomarxista befolyás alatt álló német egyetemeken tanultak. Mára a latin-amerikai kispapok és fiatal lelkipásztorok körében egyáltalán nincsenek követői ennek az irányzatnak. A szerző megjegyzi, hogy katolikus körökben létezik azonban egy enyhe liberalizmus, amely a világ más részeit hibáztatja Latin-Amerika gazdasági problémáiért. Képviselőit megtaláljuk egyes bíborosok és a püspöki konferenciáknál dolgozó tisztségviselők között is - olvassuk a cikkben. A másik fontos tényező a protestáns szekták terjedése a kontinensen. Pontos statisztikák nincsenek, de nem lehet tagadni jelentős előretörésüket az egykor szinte kizárólag katolikus társadalmakban. Majd a szerző felteszi a kérdést, hogy ezekből a jelenségekből és történésekből hogyan alakíthatunk ki világos képet a kereszténység szerepéről Latin-Amerikában. Válaszában azt hangsúlyozza, hogy a kontinensen gyakorlatilag a katolikus egyházon kívül minden más intézmény hitelét vesztette a lakosság szemében. Ezt támasztja alá az a 2005-ös (Latinobarometro elnevezésű) felmérés, amelyet 17 latin-amerikai országban végeztek el. Az eredmények szerint a legelismertebb intézmény a kontinensen a katolikus egyház. Meglepő módon nyolcvan százalékban azokban az országokban is ezt erősítették meg a felmérések, ahol a protestáns egyházak jelentős befolyásra tettek szert az utóbbi időben, mint például Hondurasban vagy Guatemalában. Hozzájárul a kereszténység növekvő jelentőségéhez Latin-Amerikában, hogy sok keresztény kezdi komolyan elkötelezni magát katolikus hite mellett. Rodney Stark amerikai szociológus véleménye szerint a kontinens nagy része valójában sosem vált igazán katolikussá, hiszen az őslakók vallásai tovább éltek, a misék látogatottsága mindig alacsony maradt, és a papság nagy része külföldi misszionáriusokból állt. A helyzet azonban változást mutat. A cikk szerzője kiemeli: nem lehet véletlen, hogy olyan katolikus mozgalmak, amelyek a konzervatív tanítást vallják és mély lelki életet hirdetnek, virágzanak a kontinensen. Közöttük említette a karizmatikus megújulás, a Communione e Liberazione, az Emanuel és az Opus Dei mozgalmakat. Latin-Amerikában az 1990-es években a helyi egyházmegyei hivatások látványos gyarapodása bizonyítja, hogy növekszik az emberek személyes elkötelezettsége a katolikus hitben. A cikk végén a szerző megállapítja, hogy a valós kihívások ellenére vannak optimizmusra okot adó jelek a latin-amerikai katolicizmus jövőjére vonatkozóan. Katolikusnak lenni a kontinensen egyre inkább tudatos választás, semmint bevett szokás kérdése, ami egy Krisztusról tett teljesebb és hitelesebb tanúságot eredményez. (VR)
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|