A kezdetek liturgiájának története

A kenyértöréstől a szentmiséig (III. rész)

Izrael népének templomi, illetve zsinagógai istentiszteletein Jézus a zsidó kultuszközösség tagjaként maga is rendszeresen részt vett az evangéliumok tanúsága szerint. Ugyanakkor az is látható, hogy - részben az ószövetségi prófétai hagyományhoz kapcsolódva - erőteljes kritikával illette azt.

Számára az Isten temploma az "imádság háza", amit méltatlan dolog nyerészkedés szándékával "rablók barlangjává tenni". Az ószövetségi istentisztelet eredetileg a belső önátadás látható jele volt, ám ha egyszerre már csak az adás-vétel, az áldozati adományok pénzbeli értéke számít, elvész annak lényege.

Amikor a kultuszközösség tagjai már csak ajkukkal tisztelik Istent, és a szívük eltávolodott tőle, a kultusz haszontalanná, mi több, károssá válhat. Jézus minden szavával és prófétai cselekedetével a megtérés és a közösségi istentisztelet eredeti értelmének és bensőséges önátadásának visszaállításáért száll síkra. Isten előtt nem kedvesek a lélektelenül végzett, látványos égő áldozatok, ám szívesen tekint a megtört lélekre és az alázatos szívre. Akkor és csak akkor nyer jogosultságot a kultuszközösség áldozatbemutatása, ha azt a szív odaadása és töredelme kíséri.

Jézus gyakran félrevonult, hogy egyedül maradhasson Atyja színe előtt az imádságban. Tanításában az imádság nem arra való, hogy hiábavalóságok kérésére fecséreljük szavainkat, és pogány módra végeláthatalan hosszú imaszövegeket mondjunk. Ehelyett az imádkozásnak az Atya akaratának keresésére és megcselekvésére kell indítania minket.

Jézus ismerte és imádkozta az Ószövetség zsoltárait, és eljárt a zsinagógába, ahol nemegyszer tanította az egybegyűlteket, meghirdetvén nekik Isten Országáról szóló evangéliumát. Aktualizáló, saját messiási küldetését hangsúlyozó igehirdetését többször álmélkodó figyelem, máskor heves elutasítás fogadta.

Az ószövetségi prófétai kultuszkritikákhoz képest új mozzanat Jézus igehirdetésében az ószövetségi kultusz és a templom végének meghirdetése. Az ószövetség materiális kultusza előkép volt csupán egy sokkal szellemibb és bensőségesebb istentisztelet előjelzésére. Az igazi imádók Lélekben és igazságban imádják majd az Atyát. Ezt a spirituális istentiszteletet az ő megváltói áldozata teszi lehetővé, ő maga lesz az Újszövetség Főpapja, önmagát mutatván be egyetlen, örök érvényű áldozatként. A jeruzsálemi templom lerombolása szimbolikus értékű, annak helyébe lép szellemi értelemben az ő feláldozott és harmadnapra feltámadt teste.

Azok a szertartások, melyeket a kezdeti időktől fogva az apostoli közösségek végeztek Jézus akaratának szellemében, az új szövetség rítusai, az ószövetségi előképek beteljesítő, kegyelemközvetítő istentiszteleti cselekményei. Jézus Lelke őrködjék mindig liturgiáink felett, hogy azok mindenkor az engedelmesség által megtisztult lélek odaadásának szent jelei legyenek!

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu