Öröklámpa, rubinkehely

Kétszáz éve született gróf Batthyány Lajos

Az első felelős magyar miniszterelnök születési évszámát sokáig bizonytalanság övezte. Halálos ítélete negyvenévesnek mondta, emiatt kezdetben 1809-et emlegettek. A lexikonok a XIX. század vége óta 1806-ra tették pozsonyi világra jöttét. Csak néhány évtizede tisztázódott, hogy gróf Batthyány János és Skerlecz Borbála gyermekét 1807. február 11-én, születése másnapján keresztelték meg a pozsonyi Szent Márton-dómban. Családja nagy reményekre jogosította az újszülöttet. Felmenői között nádorispánokat, főispánokat, horvát bánokat, várnagyokat és hadvezéreket találunk, de adtak ők hercegprímást is Magyarországnak Batthyány József személyében. Nemességük középkori eredetű, Vas vármegye Hunyadi Mátyás idején lett a szűkebb hazájuk. A család grófi ága a nyugati őrvidék várkastélyáról, Németújvárról kapta előnevét, ez a vár mindmáig a család tulajdonában áll. A Strattmann előnevű hercegi ághoz tartozott később Boldog László, a szegények orvosa.

A fiatal Lajos ötéves korában elvesztette édesapját, nagyvilági életű édesanyja pedig nyolcévesen egy bécsi nevelőintézetbe adta. 1819 és 1821 között a győri bencés gimnáziumba járt, majd ismét Bécsben, végül Zágrábban jogot tanult. Német anyanyelve mellett beszélt franciául, olaszul, angolul és természetesen Magyarország hivatalos nyelvén, latinul. Széchenyi Istvánhoz hasonlóan csak jóval később sajátította el a magyart. Rövid katonáskodás után hazatért Ikervárra, hogy elhanyagolt birtokait rendbe tehesse. Korszerű gazdálkodásba kezdett, cukorgyárat létesített, és tapasztalatait igyekezett közkinccsé tenni. Bejárta Európát, és továbbképezte magát. Egy tanár barátja előtt, aki nagy hatással volt rá szabadelvű eszméinek kialakulásában, így nyilatkozott: "nevet akarok szerezni hazámban". Ismerőse azt ajánlotta, hogy lépjen "álladalmi hivatalba", és ő szót fogadott. Bámulatos szorgalommal kapcsolódott be a helyi, majd az országos közéletbe.

A gyermekkori elhagyatottság és szeretethiány lélekromboló élményei után fiatal feleségében, Zichy Antóniában szerető társra talált, aki lecsendesítette háborgó természetét. (Hitvese sokat segített, hogy közkedveltté tegye a népszerűséggel mit sem törődő politikust.) Első országgyűlési beszédét 1839-ben tartotta, és a titkosrendőrség már ebben az évben a főrendi ellenzék lelkének nevezte. Egyesületek, kereskedelmi és iparpártoló társaságok sorában vállalt vezető szerepet. 1842-ben egyszerű, arannyal festett porcelán étkészletet rendelt, amelynek mintáját utóbb róla nevezte el a herendi manufaktúra.

Az ellenzék párttá szervezése mellett nevéhez fűződik a híres Ellenzéki Nyilatkozat kidolgozása. 1848-ban rajta kívül nem is lehetett volna más az első felelős miniszterelnök. Március 17-én lépett hivatalába. Alkotmányos átmenetet akart, nem pedig háborút, de nem hátrált meg az új kihívásoktól. Hogy kész helyzetet teremtsen, már ratifikálása előtt kihirdette a jobbágyfelszabadítást és a közteherviselést. Miután rábírta az uralkodót, hogy elfogadja Magyarország honvédelmi és pénzügyi önigazgatását, maga szervezte meg a Nemzetőrséget és az első tíz honvédzászlóalj felállítását. Önálló magyar bankjegyek kiadására is vállalkozott.

Bécs visszakozása és ellenséges fellépése elmérgesítette a helyzetet, ezt látva Batthyány benyújtotta lemondását. Október 3-án az uralkodó felmentette hivatalából, rá egy hétre mint közpolgár, a Honvédelmi Bizottmány parancsának engedve már a Vas megyei önkéntesek seregében védte az ország területi épségét. Baleset miatt katonai szolgálata hamar véget ért, decemberben azonban ismét képviselővé választották. Januárban - saját javaslatára - békekövetséget vezetett a császári fővezérhez, sajnos hiába. Néhány nappal később a császári katonák letartóztatták a pesti Károlyi-palotában, és ezzel kezdetét vette Batthyány Lajos kálváriája.

Annak tudatában, hogy mindenkor a törvényeknek megfelelően járt el, nyugodtan várta a hadbíróság ítéletét. Nem sejtette, hogy előre eldöntötték a sorsát, mert nem személyéről, hanem a magyar szabadságharcról kívánt ítéletet mondani a régi-új hatalom. A koncepciós eljárástól és a felségárulás hamis vádjától csak szökés révén menekülhetett volna meg. 1849 szeptemberében alkalma lett volna erre, ha magára ölti felesége inasának álruháját: "Jó lovon, karddal a kézben szívesen - mondta hű feleségének -, de asszony mögé bújva nem tudom megtenni."

1849. október 6-án eldördültek a halálos lövések, a célnak megfelelően félelmet keltve itthon, s felháborodást okozva szerte Európában. Bécs önigazoló cikkeket publikált. "Azért kell meghalnom - írta Batthyány -, mert a törvény és a királyi eskü volt zsinórmértékem, sem jobbra, sem balra nem hagytam magam visszaélésre elragadtatni. Ezért öltek meg." Testét jeltelen sírba akarták temetni a józsefvárosi temetőben, de hála a belvárosi plébános és a pesti ferences házfőnök lélekjelenlétének, sikerült kijátszani a tervet. A koporsó - csodák csodájára - nem fért bele az előkészített sírgödörbe, éjnek évadján szekéren a ferences templom kriptájába vitték, és egy G.B.L. betűkkel megjelölt sírüregbe rejtették (lásd az Új Ember 2006. július 23-i cikkét a témáról).

1859 novemberében a ferenceseknél megjelent magyar ruhás egyetemi ifjúság gyászmisét mondatott Magyar Lajos emlékére. Nem volt titok, hogy kire gondoltak. 1860-ban népes részvétellel már október 6-án tartották ugyanezt a megemlékezést. Az önkényuralom elmúltával, 1870-ben itt állították fel az újratemetés díszes ravatalát, és innen indult a menet a Kerepesi úti temetőbe. Ferenc József kormánya hivatalosan nem képviseltette magát, a miniszterek egy része magánemberként jött el. A főváros rendezte az eseményt, és a városatyák hivatalosan egészségügyi kényszerintézkedésről beszéltek. Az ünnepélyes áthelyezés előzményeként ugyanis rendeletet hoztak, miszerint a templomok sírboltjaiba többé nem lehet temetkezni.

1874-re közadakozásból elkészült a Batthyány-mauzóleum. 1879-ben elnevezték az első fővárosi utcát a mártír miniszterelnökről, hogy aztán az Eötvös-, Széchenyi-, Petőfi- és Deák-szobrok elkészülte után, a Kossuth-szobor állítási láz kellős közepén egész alakos Batthyány-emlékmű helyett csak egy örökmécs építéséről döntsenek. A kiválasztott helyszín, ahol évről évre október 6-án virágdíszbe öltözött az utca, a kivégzés helye lett. Az emlékmű felavatására 1926-ban került sor. 1941-ben az ellenzék gyűlt köréje, 1956. október 6-án egyetemisták koszorúzták meg a rendszerváltozás előzményeként a demokratikus ellenzék 1848-as és 1956-os jelképe lett.

Az alkotmányosság miniszterelnökének ma sincs szobra Budapesten, vidéken is csak elvétve akad néhány. Ahogy egy kutatója fogalmazott: "a mártír alakja eltakarja az utókor szeme elől az embert és a politikust - megközelíthetetlen marad". Idén hivatalos emlékéve van; vajon példakép válik belőle, vagy politikai célok igazolványképe?

Magyarország "első számú terén" a vértanú sorsú miniszterelnökök közül egyedül Nagy Imrének emelhetett szobrot az utókor: az ő előéletét feledtette a mártíromság, kialakulóban van róla egyfajta közmegegyezés. Teleki Pálnak nincs ilyen szerencséje. Az ő hibáira, tévedéseire a magyarság védelmét szolgáló nemes szándéka ellenére sincs mentség: a "szabadság fővárosában" úgy tűnik, továbbra is tiltólistán marad. A Kossuth téren 1945-ben lebontották Andrássy Gyula szobrát, 1950-ben bronzra cserélték a névadó márvány figuráját, ezután Károlyi Mihálynak jutott még emlékmű a Parlament mellett...

De nem messze, a mártíromság helyén, míves bronz mécsestartóba helyezett rubinkehelyben öröklámpa ég. Batthyány Lajos nem álmodhatott volna ennél szebbet, mert maradandó nevet szerzett a hazában.

Kovács Gergely

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu