Haladás vagy halódás?

Egyházunk élénk figyelemmel és lelkesedéssel kíséri a népek fejlődését, akik minden erejükkel meg akarnak szabadulni az éhség, a nyomor, a járványok és a tudatlanság igazságtalanságaitól - olvassuk e szavakat VI. Pál pápa idén negyven éve kiadott Populorum progressio kezdetű körlevelében. A pápai dokumentum több szempontból időszerű napjainkban is. Divatos manapság fejlődésről beszélni, bár korunk általános mozgásait elemezve egyre többen hangsúlyozzák: nem elég fejlődésről szónokolni, annak irányát is meg kellene határozni. Sokszor ugyanis progresszió helyett degresszióról, haladás helyett visszafejlődésről, optimizmusunk fogytán néha akár halódásról beszélhetnénk.

Felkapjuk a fejünket - legalábbis egyelőre még -, amikor látjuk, hogy egyes országokban fejlődésként értékelik az egyneműek házassághoz való jogát, az eutanázia törvénybe iktatását, a kábítószerek használatának liberalizálását. A listát hazai példákkal is folytathatnánk, amikor fejlődésnek minősítik a tandíj bevezetését, a kórházak bezárását, az ország kiárusítását, a szegények és gazdagok közötti szakadék elmélyítését. Lassan nálunk is szomorú valóság lesz a negyven évvel ezelőtti pápai dokumentum megállapítása: egy kiváltságos kisebbség a legmagasabb luxusszínvonalon él, míg a szegények gyakran emberhez méltatlan élet- és munkakörülmények között tengődnek.

Mindezen gondolatok azért is időszerűek, mert a hamvazószerda előtti farsangvasárnap egyben imanap a világ éhezőiért. Mindnyájunk számára felhívás, hogy miközben csúcsára hág a farsangi vigadalom, figyeljünk egymásra. Elsősorban azok tömegeire, akik alultápláltak, akik soha nem tapasztalták a jóllakottság érzését, akiknek mindennapjait megnyomorítja az éhség. A világ népességének közel kétharmadát ők teszik ki. Mellettük sorakoznak hazánkban is egyre többen, akik nemhogy bálba nem jutnak el, de minden fillérjüket be kell osztaniuk, hogy lakbérük, gáz- és villanyszámlájuk, a kényszerűen felvett hitel kamatainak kifizetése után a hónap végén még betevő falatra is jusson.

Fejlődő világunkban egyre közelebb kerülnek hozzánk - legalábbis fizikailag - a világ éhezői. Rajtunk is múlik, mennyire engedjük be őket az életünkbe, a gondolatainkba, a terveinkbe, a jövőképünkbe, hogy emberi méltóságuknak megfelelően részesedjenek ők is a világ javaiból. Szolgálhatja ezt az imádság, az értük folytatott könyörgő nap, a szívjóság ápolása, hogy közel s távol nagylelkűen segítsük - egyénileg és intézményesen - nélkülöző embertársainkat. Nagyszerű alkalom lehet a közelgő nagyböjt is, hogy továbbgondoljuk és tettekre váltsuk az éhezők világnapjának könyörgését: Adj, Urunk, érző szívet, hogy ne hagyjon bennünket érzéketlenül mások szenvedése, és ne fordítsuk el fejünket, ha éhező embert látunk. Nyisd meg szívünket, hogy önzésünknek hátat fordítva munkálói legyünk az igazi, embertestvéri közösségnek!

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu