Homíliavázlat

Bennünk folyik az igazi harc

A Bibliában lépten-nyomon olvasunk az ellenségről. A próféták és a zsoltárosok állandóan az ellenségek miatt panaszkodnak. Izrael is körül van véve ellenségektől.

Bármennyire is furcsa, a szent történelemben mindig jelen van az ellenségeskedés. A bűn, a gyűlölet és a hatalomvágy, a bosszú és a megtorlás megosztotta a családokat, a népeket, a társadalmi osztályokat a történelem során; és így van ez ma is. A szeretet és a megbocsátó irgalom, főleg az ellenség szeretetének parancsa Jézus üzenetében lesz új parancs. Ő maga győz az ellenségeskedés felett, amikor maga is a gyűlölet áldozata lesz. Jézus ledöntötte az ellenségeskedés válaszfalát, ahogy az Efezusi levélben olvassuk (2,14-16).

Jézus tanítása és példája - a hegyi beszed és kereszthalála - azt sürgeti, hogy ne csupán azokat szeressük, akik jók hozzánk, családtagjainkat, barátainkat, a rokonszenveseket, hanem azokat is, akik valamilyen okból ellenségesen viselkednek velünk szemben. Akkor vagyunk az Atya igazi gyermekei, ha az ő irgalmas szeretetét igyekszünk gyakorolni. Próbáljuk megérteni a velünk, keresztény hívőkkel szemben ellenséges magatartásúakat is, a másik "táborhoz", a más ideológiához vagy párthoz tartozókat is. Ha nem is tudunk rögtön megbocsátani, legalább ne gyűlölködjünk, ne akarjunk másoknak ártani, ne a bosszú szelleme hajtson bennünket. Mindez csak úgy lehetséges, ha imádkozunk a szeretet Lelkéhez, ha kérjük a kegyelmet, hogy valamiképpen Jézus példáját követhessük, aki ellenségeiért is imádkozott.

Ha mindezt most a mai magyar közéletre alkalmazzuk, a következőket mondhatjuk. Anélkül, hogy felidéznénk a politikai pártharcokat, a társadalomban tapasztalható megosztottságot, a világnézetek és ideológiák közötti szakadékokat, nekünk, keresztényeknek tanúságot kell tennünk a megbocsátó, irgalmas szeretetről. Nem átkozódunk, nem gyalázkodunk; elismerjük mások különböző felfogását, ugyanakkor elvárjuk, hogy mások - ellenségeink is - tiszteletben tartsák hitünket, vallási és világnézeti meggyőződésünket. Az igazságtalan vádakat helyre kell igazítanunk, szóvá kell tennünk, amint Jézus tette a főpap előtt, amikor a poroszló arcul ütötte. Mindig szembeszállunk a gonosszal, az igazságtalansággal, a hazugsággal, de az elkövetőkkel, az emberekkel szemben igyekszünk megértők, irgalmasok lenni. "Nem tudják, mit cselekszenek!" - mondotta Jézus a kereszten, amikor megfeszítőiért Atyjához imádkozott.

A keresztény hagyomány - János evangéliumától kezdve Szent Ágostonon és Szent Ignácon át a mai napig - a világosság és a sötétség, az Isten városa és a sátán városa, a Krisztus zászlaja és a Lucifer zászlaja közötti küzdelemről beszél. Két tábor, Krisztus és az Antikrisztus harca ez. Csakhogy igazában ez nem kívülünk, hanem bennünk játszódik: saját szívünkön keresztül húzódik a jó és a rossz, az igazság és a hazugság határvonala. A szellemek megkülönböztetésére van szükségünk a helyes cselekvéshez, a Szentlélek megvilágosító kegyelmére, hogy a jót tegyük, hogy hiteles evangéliumi emberek legyünk. Ne feledjük, hogy a konkoly és a búza együtt nő az aratásig. A kirostálás, az ítélet Istenre tartozik. Az irgalmas Atya szereti bűnös gyermekeit, akik mi vagyunk valamennyien. Értük, értünk küldte el Fiát, Jézust.

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu