KÖNYVESPOLCRA

Karl Rahnerről - világosan

A XX. század egyik legnagyobb teológusa, a jezsuita Karl Rahner (1904-1984) életművéről Bernd Jochen Hilberath professzor 1995-ben írt kitűnő összefoglaló könyvét olvashatjuk a fordító, Görföl Tibor és a L´Harmattan Kiadó jóvoltából. A kötetet a művelt érdeklődő és a rahneri életmű tanulmányozásában elmélyedni akaró teológus egyaránt nagy haszonnal olvashatja.

Ízelítőül csak néhány mondattal világíthatom itt meg, milyen kép tárul elénk e könyvből. Karl Rahner életében szinte egyáltalán nem különült el egymástól a hívő ember, a vallását gyakorló keresztény katolikus és a teológiaprofeszszor. Teológiája - bár számos írása szakembereknek is nehéz olvasmány - lelkipásztori irányultságú. Az ember tapasztalataiból indul ki, és rámutat, milyen jelentősége van egy-egy Istenről szóló igazságnak az ember számára. Radikálisan komolyan vette, hogy Isten nem tárgyi ismereteket nyilatkoztatott ki, hanem saját magát közölte. Vitatott "anonim keresztény" fogalma lényegében Szent Páltól ered: a nem keresztény ember, ha lelkiismerete szerint él, még sok keresztényt is megszégyeníthet.

A II. vatikáni zsinaton Franz König bíboros tanácsadója volt, teológiájának számos eleme beépült a zsinati dokumentumokba. A zsinatot nem tekintette lezártnak, hanem annak továbbgondolását remélte a változó helyzetekben. Életének utolsó tíz évében a jövő egyházképe foglalkoztatta. A jövő hívő emberét saját hitbeli tapasztalataira építő (nem beleszülető) embernek látta. Életművét áthatotta Szent Ignác elve: "Dicsőüljön meg Isten minden dologban."

(Bernd Jochen Hilberath: Karl Rahner. Az ember - Isten titkához rendelt lény. L´Harmattan, Budapest, 2006)

Rosdy Pál

Egy reformzsinat üzenete

A II. vatikáni zsinat tanításának, üzenetének meglepően jó, alapos, áttekinthető ismertetése a kötet - bőséges idézetekkel és a források gondos megjelölésével. Ismerteti a szóban forgó kérdések hátterét, a megfogalmazások nemegyszer fájdalmas, viharos körülményeit. Rámutat az új utak feltárására vagy a kompromisszumos megtorpanásokra, a helyenként bizonytalan, kiforratlan, gyenge kiállásra (társadalmi kérdések, háború, szexualitás, nevelés stb.). A mindenre kiterjedő, tárgyilagos összefoglalás a könyv egyik erénye és ereje. A megoldatlan problémákra, eltemetett utakra való kritikai reagálás világos, de sohasem negatív.

Ha nem is mondja ki mindenütt, mégis kiérezni belőle: mi az oka a zsinat utáni megtorpanásnak, a lendület ellanyhulásának, sőt a kimondottan zsinatellenes áramlatoknak. Már az ülésszakok idején megkísérelte egy csekély kisebbség a zsinat megtorpedózását, majd később is igyekezett kikezdeni az elért eredményeket. Ebben maga a zsinat is "vétkes", amennyiben nem egy megnyilatkozása langyos kompromisszum eredménye. Sok esetben áll egy-egy kijelentésre, megfogalmazásra a japán közmondás: se méregnek, se orvosságnak nem jó. Több szöveg túl általános: sokat markol és keveset fog. Néha meg mintha nem lenne igazi meggyőződés a jámbor kívánságok, elképzelések mögött. Csak kevés püspök mer következetesen kiállni a zsinat rendelkezései mellett, vagy élni az adott lehetőségekkel. Az az ember benyomása, mint például a rabszolga-, jobbágyfelszabadítások után: elvben szabadok voltak az érintettek, de jaj volt nekik, ha nagyon követelték újonnan kapott jogaikat.

Ám ha a zsinaton csakugyan a Szentlélek működött, akkor minden megkeresztelt embernek lelkiismeretbeni joga követni az új utakat, élni a visszaadott krisztusi szabadsággal, feltéve, hogy az evangélium őszintesége és az egyház iránti szerető tisztelet vezeti. A sok vitatkozás, kérdezés helyett merni kell a megnyitott utakat végigjárni, a felszabadult irányokba elindulni. Vállalni a szent kísérlet(ek) kockázatait. A szentek nem féltek... Egy jó adag okosság és egészséges, bátor humor sokat segíthet ebben, a talán néha veszélyes vállalkozásban. Ehhez azonban szükséges a zsinat alapos ismerete, a zsinat szellemének mély megértése. - Ez a könyv ebben bizonyára nagy segítség lehet.

Olvasva a sok okos kommentátor hozzászólását, megjegyzéseit a zsinattal kapcsolatban, gyakran felmerül bennem a kétely: ugyan, mennyi lelkipásztori tapasztalata van (ha ugyan van) az illető teológusnak a vitatott kérdések világában? Könnyű dönteni, ítéletet mondani az íróasztalnál, megszokott, kedvenc könyveink között. A gyakorlatban, a tapasztalat világában talán kicsit (vagy egészen) másként vélekednénk és döntenénk. Legalábbis árnyaltabban, óvatosabban, szerényebben és mégis bátrabban. (Wildmann János: Egy reformzsinat üzenete - Egyházfórum, 2006)

Béky Gellért SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu