Róma - és a világegyház - "nemzetközi napilapja"

Beszélgetés a L´Osservatore Romano főszerkesztőjével

A Vatikán hivatalos lapja, a L´Osservatore Romano a múlt évben ünnepelte 145. "születésnapját". A nagy tekintélyű újság működése történelmi korszakokat ölel át. Az orgánum jelenlegi főszerkesztőjét, Antonio Chilŕ professzort először e közel másfél évszázad legjelentősebb időszakairól, eseményeiről kérdeztük.

- A legkiemelkedőbb időszak kétségkívül a II. vatikáni zsinat volt, valamint ötszáz év után az első nem olasz pápa, II. János Pál megválasztása. De ide sorolhatnám mindazokat a nemzetközi eseményeket is, amelyek a lap megszületése óta történtek, valamint a pápai enciklikák, bullák és levelek megjelenését, illetve a helyi egyházak életében bekövetkezett örömteli vagy éppen drámai változásokat.

A lap hosszú történetében melyek voltak újságírói szempontból a legérdekesebb történések?

- Hogy ne menjünk nagyon messze, a fasizmus húszéves időszakát emelném ki. Ezen idő alatt a L´Osservatore Romano volt az egyetlen olasz myelvű, Itáliában megjelent napilap, amelyet nem cenzúráztak. Sokszor megtörtént azonban, hogy elégették a lap példányait, vagy más módon akadályozták meg, hogy eljusson az újság az elárusítóhelyekre. Nagyon zavarta a rezsimet, hogy ez a lap az első oldalon, az Acta diurna rovatban - amelyet a jelenlegi igazgató, Mario Agnes újra visszaállított - mindig alapos helyzetértékelést adott, felmutatva az események valódi okait és céljait. Egy időben le is akarták tartóztatni a lap akkori igazgatóját, aki emiatt sokáig ki sem léphetett a Szent Anna-kapun - mivel a szerkesztőség a Vatikán területén van. Oda ugyanis már nem akartak betörni a hatalom rendőrei, az óriási botrányt okozott volna.

Egy kicsit korábbi időszakra visszapillantva megemlíteném római Porta Pia bevételét. Az olasz királyi csapatok 1870-ben itt törtek be a Pápai Államhoz tartozó városba, amely aztán az egységes Olaszország fővárosa lett. A királyi csapatok betöréséről annak idején részletesen beszámolt a lapban az akkori igazgatóhelyettes, aki később megszervezte a Szentszék sajtóirodáját.

Szakmai szempontból említésre méltó, hogy a kommunista uralom alá került országokból különböző csatornákon, olykor igen kalandos úton-módon sikerült aktuális hiteles hírekhez jutnunk.

A L´Osservatore Romano a "legnemzetközibb" újság, nevében mégis a "római" elnevezés szerepel. Miért?

- Az Olasz Királyság és a Pápai Állam közötti kapcsolat játszik ebben szerepet. 1870-ben megszűnt a Pápai Állam, és létrejött az egységes Olaszország, amelyben Róma kérdése érzékeny ponttá vált.

Az újság annyiban is nemzetközi, hogy az olasz napilapok közül talán mi közöljük a legtöbb külföldi hírt. Komoly figyelmet szentelünk a legkülönfélébb témáknak, de különösen azoknak, amelyeket a Szentatya is hangsúlyoz: például a harmadik világ, az éhínség, a szegénység, az igazságtalanság különböző formái. Kulturális rovatunk is kitekint a világra, annak kulturális jelenségeire - ezeket a cikkeket is jó nevű szerzők írják.

Természetesen a pápai tevékenységre is nagy figyelmet fordítunk, illetve a világegyház eseményeire, valamint a római és az olasz belpolitikai történésekre is - elsősorban egyházi szempontból. Az egyik legfontosabb rovat a pápai kinevezésekről, áthelyezésekről, magánkihallgatásokról tudósít. Ennek különös jelentőségét az adja, hogy a kinevezések akkor válnak hivatalossá, miután megjelentek a lapban.

A L´Osservatore Romano olyan időszakban jelent meg, amikor nagy kihívásokkal kellett szembenéznie az egyháznak és az olasz társadalomnak. Ma melyek az új kihívások, és hogyan néz szembe velük az újság?

- A család, a nemzetközi helyzet, az állandó háborúk - ezek ellen a lap sokszor felemelte szavát, jó néhány kormány haragját kiváltva. Fontos továbbá az emberi jogok kérdése, amelyeket számos országban nem tartanak tiszteletben, illetve az éhínség, a szegénység és a munka problémája.

A kihívásokkal úgy igyekszünk szembenézni, hogy irányelveket próbálunk adni. Mi olyan dolgokról is írunk, amelyekről más napilapokban nem esik szó. Ezzel is a társadalmi egyenlőség és igazságosság ügyét szeretnénk előbbre vinni, amely sajnos nem jellemzi Olaszországot. A személy értékéről, méltóságáról és jogairól írunk cikkeinkben, utalva olyan fájdalmas jelenségekre, amelyek Olaszországban és a világban tapasztalhatók.

A pápai tanítás, a Szentatya írásai és beszédei vezetnek bennünket, ezekből merítünk a különböző helyzetekre vagy témákra vonatkozó cikkeink megjelentetésénél.

Hogyan próbál a L´Osservatore Romano hozzájárulni Olaszország kulturális és erkölcsi növekedéséhez?

- Folyamatosan hangsúlyozzuk az alapvető erkölcsi normák és értékek tiszteletének fontosságát a kultúra területén is. Jól megválasztott szerzőink cikkein keresztül igyekszünk sokoldalúan bemutatni a család nélkülözhetetlen fontosságát, a családban történő értékátadást: beleértve természetesen a hit és az erkölcs értékeit is. Reménykedünk, hogy üzenetünk el is érkezik az olvasókhoz.

Somogyi Viktória, Róma

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu