Szentírás-magyarázat

Az ellenségszeretet "aranyfedezete"

Évközi 7. vasárnap - Lk 6,27-38

Miért kell békességre törekedni? Miért nem szabad még gyűlölni, haragudni sem? Miért szeressem ellenségemet? - tolulnak fel bennünk a kérdések a mai evangéliumi szakasz hallatán. Jézus tanításának bevezető mondata: "Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, áldjátok átkozóitokat, és imádkozzatok rágalmazóitokért" két dologra utal. Először arra, hogy a világ helyzete nem változott meg azáltal, hogy ő a Földre jött, és elhozta Isten országát. A gonosz megmaradt gonosznak, s a tanítványok ki vannak, és mindig is ki lesznek téve sokszor éppen egymás gonoszságának is. Jézus nem megváltoztatta a világot, hanem megváltotta, s akik ezt magukra nézve elfogadják, azok Isten fiai. Másodszor pedig arra utal Jézus felszólítása, hogy az ellenségszeretet egy olyan új helyzetet teremt, amelyben Isten fiai nem ugyanabban az egymást emésztő táborban vannak, ahol az ököljog vagy legjobb esetben az indokolt bosszú törvénye határozza meg az életet, hanem egy másikban. És az utóbbiban nem szabad az ellenség harcmódját felvenni. Az evangélium hozzánk intézett kérdése így szól: valóban jelen vannak-e a bosszú helyett a türelem jelei rajtunk, akik a "másik", az "ellentáborban" vagyunk?

Ezt a türelmességet Jézus képpel is szemlélteti: a jobb kézfejjel lekent pofon a jobb arcon különösen megszégyenítő volt. Nem, a tanítványok nem arculcsapásokat érzéketlenül elviselő, magatehetetlen bábuk. Nekik és nekünk sem mindegy, hogy egy lópata tapos rá tyúkszemünkre vagy az ellenségünk, hogy a tenger habja paskol arcunkba, vagy szembeköpnek. Amit kapunk, az emberektől jön, megsért önérzetünkben, emberségünk középpontjában támad meg, és a pofon piros foltjával kell ezentúl megjelennünk az emberek előtt. "A másikat is fordítsd oda" - mondja Jézus: de ezek után gyávának, pipogyának, férfiatlannak fognak csúfolni. Nagy követelmény ez! De Jézus éppen azzal, hogy "nem rejtette el arcát azok elől, akik gyalázták és leköpdösték" (Iz 50,6) bizonyította, hogy Isten Fia. A ránk rakott undokságokat csak mint Isten fia viselhetjük el; az ő királyi és fiúi türelme adja meg mindezekben a helyzetekben a királyi és fiúi méltóságot.

A kölcsönnek vagy a viszszafizetés nélküli adakozásnak egész pszichológiai háttere van, és nyilván akkor is így volt. Kérdéseket emésztünk magunkban: vajon megérdemli, tényleg rá van szorulva, nem csak a magáét akarja megtakarítani, nincsen közelebbi hozzátartozója, és főleg: visszakapjuk-e a kölcsönt? Mindezek a kérdések tudat alatt azért támadnak bennünket, hogy indokolják a kérés megtagadását. Jézus a megfontolt és latolgató magatartás helyett azt mondja: adj, ne fordulj el. Lehet, hogy annak, aki tőlem kér, én vagyok az utolsó lehetősége. Lehet - de bizonyos, hogy nekem így kell őt látnom. Ennek is, akárcsak az előbbi képnek, Jézus Krisztus korlátlan önátadása, türelme, szolgálata, irgalma az "aranyfedezete".

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu