Nemzetiszínű köd?!

Azt mondta ma egy úr a rádióban reggel, hogy igazi hazafi egy évben, sőt egész életében csak kétszer-háromszor veszi kezébe a nemzeti lobogót. Sőt, azt is mondta: aki mindennap magyar zászlóval járkál, nem hazafi. Arról is beszélt ez az okos úr mint az egykori ötvenhatos események egyik szereplője, hogy ami most történik a Kossuth téren, az �56 szellemének nemzetiszínű ködbe való burkolása. Nemzetiszínű köd. Roppant érdekes fogalom. Gyorsan fel is jegyeztem a noteszembe. Ha majd egyszer írok szürrealista verset, felhasználom. Költői képnek nem rossz. Bár a lila dalra kelt egy nyakkendő még mindig szebb és több értelemmel bíró megfogalmazás. De hát szegény Tóth Árpád, ugyan mit is tudhatott az igazságról?! Ez a fent említett úr egyébként ´56-ban az Országos Tervhivatalban, a hatvanas években pedig ugyancsak vezető beosztásban dolgozott. Ma reggel pedig �56-os szereplőként szólalt meg. Csak azt nem kérdezte meg a riporter tőle: de mégis, a tér melyik oldalán tetszett állni akkor?

Jártam Portugáliában, jártam Olaszországban. Minden ablakban kint lógott a nemzetiszínű zászló. Akár ünnep volt, akár nem. Mindig is sejtettem, hogy romlott erkölcsű nép mind a portugál, mind az olasz. Éreztem én, hogy gyenge a nemzeti indentitásuk. És szégyellik a saját népüket. Köszönöm kedves ma reggeli felszólaló, hogy felnyitotta a szemem. Igazán hálásnak kéne lennem.

Továbbá: hogy mit beszél az a másik úr (nevezzük még mindig jobb híján így: a miniszterelnök) a Kossuth tériekről, az is nagyon érdekes. Neki is köszönöm, hogy felvilágosított arról, mi történik ott (igaz, nem járt a téren a héten egyszer sem), s arról is: ki vagyok én. Igen, végre megtudtam: szélsőségesen nacionalista és erőszakpárti csürhéhez tartozó elem vagyok - a körülöttem lévőkkel együtt. Igaz, mi csak békésen tüntetünk. Az elmúlt hét folyamán egyszer sem hallottunk szélsőséges és nacionalista felszólalást, sőt erőszakos cselekedetnek sem voltunk tanúi, sem előidézői. Ezekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, van annyi józan ítélőképességünk, hogy céljaink eléréséhez az efféle módszereket ne alkalmazzuk. Egyrészt, mert nem akarunk vért. Hangsúlyozom: békés tüntetők vagyunk. Másrészt pedig jól tudjuk: egyetlen rossz mozdulat a Kossuth téren romba döntheti mindazt, amiért eddig kiálltunk. Sokan várják, mikor süthetik ránk az erőszakos csőcselék bélyegét, mikor járathatnak le bennünket. Az elmúlt hét elején el is követtek mindent, hogy a Kossuth téren kívül bekövetkezzék az, amihez nekünk nincs közünk. És azt a néhány felvételt azóta is mutogatják tévécsatornáikon. Egész pontosan csak azt mutogatják. Ismerjük ezt a módszert is...

Hiszen egy a fontos, minél kevesebben jelenjünk meg a téren, figyeljük inkább azoknak a televízióknak a híradásait, akik kameráikkal és tudósítóikkal a parlament közelébe sem merészkednek. Nehogy véletlenül is azt mutassák, ami valójában történik. Hiszen egészen véletlenül meglátná az ország, hogy jóarcú fiatalok, középkorúak, értelmiségiek állnak ott egymásra figyelve, egymást segítve.

De mit is akarok én? Hiszen az Igazság Bajnokai elmagyarázzák, hogy mi történik itt. Ők, az okos és bölcs emberek, akik éjt nappallá téve fáradhatatlanul munkálkodnak azért, hogy jobban éljünk ebben az országban, és büszkén vállalhassuk magyarságunkat. Bőszen buzgólkodnak, hogy a "nemzetiszínű köd", mint valami rossz hályog lekerüljön végre a szemünkről. Milyen szerencsés nemzet is vagyunk mi! Szavahihető vezetőink vannak, és független médiánk. Nem is értem, mire vágyom még...

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu