A közösség megtartó ereje

Búcsú Miskolc-Avason

Kimegyek hozzád, hogy behívjalak magamhoz - ez a gondolat lehetne a mottója az Avasi búcsúnak, melyet idén már ötödik alkalommal szervez meg a miskolc - avasi görög és római katolikus egyházközség, karöltve a református közösséggel, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium tanáraival és diákjaival.

Az ötnapos búcsú minden programja azt mutatja, a szervezők különösen is fontosnak tartják, hogy a kicsiket és a nagyokat, a mélyen hívő és a kereső, nyitottságot mutató embereket egyaránt megszólítsák. Az Avasi búcsú középpontjában az imádságok, a közös szertartások állnak, s ehhez koncertek, kiállítás, táncház, közéleti személyiségek előadásai, sport és kézműves programok, illetve vetélkedők kapcsolódnak.

Egy városrész közös búcsúja

Miskolc-Avason a görög és a római katolikus egyházközségnek közös temploma van, s 2001 óta a búcsút is közösen tartják. Három évvel ezelőtt bekapcsolódott az ünnepi eseménybe a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és a református gyülekezet is. A több napos ünneppel nemcsak saját közösségeiket szólítják meg, hanem a környező egyházközségeket és minden embert, aki Miskolc-Avason vagy Miskolcon él. A búcsú főszervezője Grunda János görög katolikus paróchus, gimnáziumi tanár.

Példaadás a szórakozásban is

Mikolai Vince, a miskolci római katolikus kerület esperese, a diósgyőri római katolikus közösség plébánosa tisztában van vele, milyen fontos, hogy híveivel és másokkal a hétköznapi életben, egy-egy közös főzés alkalmával is találkozzon. Különösen fontos alkalomnak tartja ezért az Avasi búcsút, amely - ahogy fogalmazott - sokféle embert, idősebbeket és fiatalokat egyaránt megszólít, s így az egyház kiléphet a templom viszonylag szűk keretei közül. A derűs szórakozni tudás példát ad arról, hogy a vallásos értékrend az élet minden területén - a vidám együttlétekben - is jelen van.

A közösség építése, a társadalom gazdagítása

A többnapos programok előkészítésében jelentős részt vállaltak a jezsuita gimnázium tanárai és diákjai, akik szemmel láthatóan nemcsak jókedvűen vettek részt az eseményen, hanem áldozatosan és szervezetten irányították is a programokat.

Forrai Tamás, jezsuita szerzetes, a gimnázium igazgatója fontosnak tartja, hogy a diákjaik részt vegyenek a búcsú szervezési munkálatainak minden fázisában. "A diákok szervezési tapasztalatot szereznek, de a legfontosabb talán az érzelmi tapasztalat: egymást ismerő és nem ismerő emberek, akiket valami összeköt, tudnak együttesen kikapcsolódni. Megértik azt is, hogy a közösség nem önmagától születik; maguk döbbennek rá arra, hogy mindenkinek felelőssége, feladata van. S így megszületik bennük a vágy, hogy az életbe kikerülve maguk is közösséget építsenek, vagy valamely közösség részesei legyenek."

Forrai Tamás szerint a különféle programokkal azért mennek ki az utcára, hogy behívják az embereket, s megmutassák nekik: "az egyház élő közösség, amelynek vannak védő falai, támaszai, de ott van az a nyitottság, mely távlatot ad, reményt és hitet nyújt a betérőnek."

Középpontban a krisztusi remény

A búcsú sokadalmában nehéz a főszervezőt, Grunda János atyát megtalálni. Nagy sikere van az egyházközségek főzőversenyének, melynek első díját a Miskolc-belvárosi Görög Katolikus Egyházközség bio-mangalica pörköltje nyeri. Tizennégy egyházközség vesz részt az ünnepen, ám minden "idetévedő" úgy érzi magát, minta ő maga is tagja lenne a közösségnek. Talán épp ez adja meg a búcsú egyre nagyobb sikerét. Erről kérdeztem Grunda János atyát, aki a szervezési munkákban fontosnak tartja, hogy különös hangsúlyt kapjanak a lelki programok.

"Sokan eljönnek a búcsúba pusztán kíváncsiságból - mondja Grunda János atya -, akik később már bátrabban, szívesebben térnek be a plébániára, a templomba. Nagyobb közösségben könynyebb megtenni az első lépést egymás és Isten felé, azt követően pedig sokkal inkább járható az Istennel találkozás egyéni útja."

Amikor megkezdődtek a szervezési munkálatok, még nem gondolták, hogy a Reményből élünk 1956-2006. mottónak - az utóbbi napok eseményeinek fényében - ekkora aktualitása lesz. A szervezők célja elsősorban az volt, hogy felhívják a figyelmet a krisztusi remény fontosságára, arra, hogy az ember sohasem adhatja fel az Istenbe vetett bizalmat. A tüntetések különösen aktuálissá tették a reménnyel Krisztusra tekintő ember példáját, s azt, hogy bármi történjen is a bennünket körülvevő világban, sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a krisztusi remény erejéből élünk.

Szöveg és fotó:

Kocsis Éva

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu