|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Zlinszky János Mit tehetünk most? A szeretetlenség szeretetlenséget, az igazságtalanság igazságtalanságot, a jogtalanság jogtalanságot szül e világon. A kereszténység fel akarja tartóztatni ezt a folyamatot. Ezt csak úgy teheti, ha szeretetlenségre szeretettel, igazságtalanságra igazsággal, jogtalanságra jogkövetéssel válaszol. Hogy akkor mindig a rossz diadalmaskodik? Ez a látszat. A megváltás óta tudjuk, csak a látszat. A jogállam szabályai mély erkölcsi töltetet hordoznak. Formái nem puszta formaságok, az igazság igénye hatja át őket. Ám csak a polgárokban, az emberekben válnak cselekvő erővé, hatékonnyá. Az igazságból származik a jog - mondták a rómaiak. Az igazságra törekvés, a megbízók javának keresése, a szolgálatban való hűség a hatalom gyakorlásának alapja. A köz szolgáira, minisztereire ez kötelező. Az államhatalom első hordozója, a pártja által e helyre "demokratikusan" jelölt kormányfő - hogy hatalmát a következő választási fordulón is megőrizze, az őt választó csoport érdekében - hamis adatokat közölt a választókkal: nem igazsággal, hanem csellel szerezte meg a győzelmet. Ezt most beismerte. Olyan programot hirdet, amelynek révén "kevesebb lesz a hazugság". Mit tegyen, mit tehet a jogállam polgára, mikor megtudja, hogy becsapták? A jog formai útján, törvényesen szerzett átruházott hatalmat hordozóval szemben van-e eszköze, van-e módja orvosolni a történteket? Tudjuk, hogy négy éven át az MSZP-SZDSZ koalíció nem az ország, hanem a maga hasznára dolgozott. Ők ismerték be. Tudjuk, hogy a választók többségét maguk mellé állítandó, megtévesztették működésük eredményessége felől a választókat. Ők vallják így. Mit tehet a választó? A kormány a megválasztott Országgyűlésnek felelős. Az Országgyűlés képviselői - alkotmányunk rendelkezése, valamint arra tett esküjük szerint - az ország, nem a pártjuk vagy a maguk javát kötelesek szem előtt tartani működésük során. A kormányfő beismerte: négy éven át nem tették. Ígéri, hogy a következőkben töreksznek "kevesebb hazugsággal" működni a közéletben. Valóban megnyugtató. Mit tegyen, mit tehet a keresztény erkölcsi alapon, az alkotmány erkölcsi alapján álló polgár? Az esküszegést, a tisztviselői kötelezettség semmibe vételét nem bünteti a Büntető törvénykönyv. (Érdekes módon a hamis tanúzást, a csalást igen. A teljes közösség dolgában hamis tanúságot tenni, mindenkit, vagy a be nem avatottakat átverni, ezek szerint, büntetlen lehet.) A kormány a Parlamentnek felel. Kinek felel a parlament, ha esküje által Isten előtt nem érzi magát felelősnek? Teheti-e keresztény polgár, hogy csalásra adócsalással, jogsértésre törvényt-nem-követéssel, illegitim hatósággal szemben nyílt ellenszegüléssel válaszol? Nem teheti. Mi a magunk erkölcsi elveinek és gyakorlatának követéséért nem a kormánynak, nem is a "többieknek", hanem valóban Istennek tartozunk felelősséggel. Minden rombolás, más személyének bántalmazása, a közjavak rongálása, a köznyugalom megsértése bűn marad attól, hogy becsapottnak érezzük magunkat. Keressük meg a képviselőnket, és kérjük tőle számon a közérdek becsületes képviseletét. Szólaljunk meg minden nyilvános fórumon, ahol lehet, őszintén, tárgyilagosan vagy indulatosan, de nem sértőn, nem bántón. "Aki azt mondja neki (embertársának), hogy bolond, méltó a pokol tüzére..." (Mt 5,23) - gondoljuk meg! Ne vegyük át a másik fél hangnemét. Akár jelenjünk meg közösségként közös véleményünk kifejezésére. De ne válaszoljunk rosszra rosszal! Soha, semmilyen körülmények között sem... (A szerző volt alkotmánybíró, a PPKE jogi karának korábbi dékánja.)
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|